2013.01.11. 20:52
Újra tanulnak sétálni a vásárhelyiek
Hódmezővásárhely - Az autók eltűntek, a sétálók viszont még nem lakták be az új vásárhelyi sétálóutcát. Több korzózót várnának az üzlettulajdonosok, mert forgalmuk a korábbi kétharmadára csökkent. A kutató szerint megjósolhatatlan, mikorra fogad el egy ekkora változást a közösség, de ez a folyamat nagyon izgalmas.
Nem csak Hódmezővásárhely kulturális életét „fogalmazta újra", a közlekedési és vásárlási szokásokra is várostörténeti, megyei jelentőségű hatása volt, hogy 2,7 milliárd forintból elkészült a Tornyai János Kulturális Városnegyed. Egyszerre újult meg az egész Dr. Rapcsák András út, a múzeummal, a művelődési központtal és az ortodox templommal. Jellemző változás volt a Raktár Café megjelenése a korábbi, szocreál stílusú borozó helyén. A város támogatta ezt az átalakulást, jelezve, fontosnak tartja, hogy a művelődési központhoz passzoló vendéglátóhely nyíljon. Korábban itt haladt át a 45-ös és 47-es út forgalma – most sétálóutca lett ez a rész. Az autóknak megmaradt szakaszról nézve a béke szigete. A vásárhelyiek pedig elkezdték belakni.
Az átadás óta eltelt négy hónap egyik meghatározó tapasztalata az, hogy az új sétálóutcán kevesebben sétálnak, mint az Andrássy úton, és az üzletek régi vásárlóinak csak egy része tért vissza. Furcsa, hogy az egymás mellett álló két régi söröző közül az egyik már bedobta a törülközőt, a másiknak az üvegére is kiragasztották: kiadó üzlethelyiség. Egyedül a kínai tulajdonban álló ruhaboltban hallottunk olyat, hogy nem éreztek változást. – Amikor tartott az építkezés, nálunk vásároltak a munkások, és ez jól jött, aznap pedig, amikor átadták a sétálóutcát, kiugróan magas forgalmunk volt, jutalmat adtam a két eladónknak – mondja a Flamand Falat tulajdonosa, [namelink name="Sós Árpád"]. – Azóta viszont kétharmada a forgalmunk a korábbinak. A művelődési központ rendezvényeinek közönségére mi nem számíthatunk: akik hangversenyre jönnek, nem vesznek kakaós csigát. Az önkormányzatnál azt mondták, fogunk mi még örülni annak, hogy ez sétálóutca lett. Drukkolok, hogy igazuk legyen.
Volt egyszer egy promenád
Hódmezővásárhelyen a Nyizsnyai és a Zrínyi utca kereszteződésétől a Kossuth térig tartott a megénekelt promenád. Nem volt klasszikus sétatér, mégis ott volt szokás sétálni, ez az akkori társadalmi érintkezés egyik formája volt. Azok az átutazók, akiket a GPS-ük az új sétálóutca átadása után is felvezetett a Kossuth térre, bosszankodtak. Jó, ha tudják, a városközpont „autótlanítása" nem most kezdődött a városban. Ötven éve a Kossuth téren még keresztben is át lehetett hajtani kocsival. Az Andrássy útnak ez a vége sem volt lezárva, mint most. A Szántó Kovács János utcára, akár balra, Szeged felé is el lehetett kanyarodni róla.
– Több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a vásárhelyiek hozzászokjanak ehhez a változáshoz – ez [namelink name="Dékány Tamás"] véleménye. A Sárkány Sport- és Játékbolt tulajdonosa szerint már 2008 óta csökken a bevétel a válság miatt, a körülményekhez képest az ő mostani karácsonyi forgalmuk elfogadható volt. Nagyon tetszik neki az utca új arculata, az, hogy egyszerre újították föl a legtöbb házat. Kiemelte a pixelbetonos, ragyogó padokat. – Az egész világon jellemző trend, hogy kiszorítják az autókat a belváros egy részéről. Másutt is hozzászoktak ehhez valahogyan.
Hat üzletben jártam. Az átadás napja a porcelánboltban is emlékezetes volt: aznap szegediek, szentesiek vásároltak, a korábbi átmenővásárló-forgalom azonban később végleg eltűnt. A helyiek távolmaradását azzal magyarázzák, hogy a vásárhelyiek egyelőre nem hajlandók sétálva vásárolni: ha nem lehet autóval megállni az üzlet előtt, inkább máshová mennek. Több tulajdonos is mondta, megérti volt vevőit, ő is kocsival jár mindenhová, nincs idő nézelődni. Más megjegyezte, a vásárlási szokások miatt Európa-szerte változik a sétálóutcák szerepe, a szegedi Kárász és a budapesti Váci utcába sem azért mennek már az emberek, amiért régen. Arra kell tehát rájönni, ide miért jönnének szívesen.
* * *
A kutató szerint ez izgalmas
– Általánosságban nem lehet megmondani, mennyi idő alatt „élnek be" egy ilyen új teret – válaszolta kérdésünkre [namelink name="Pusztai Bertalan"] egyetemi docens, kultúrakutató. – Aki a teret kialakította, elképzelt valamilyen funkciót, a közösségnek is vannak igényei. E kétféle megközelítés, értelmezés megjósolhatatlan konfliktusai során alakul ki a használat szokása. Ezek nagyon izgalmas folyamatok egy kutató számára, a kívülálló laikus viszont néha nem érti, mitől válhat parázs vita tárgyává az például, odébb tegyünk-e egy szobrot, vagy sem.
Pusztai Bertalan emlékeztetett, a 90-es évektől Magyarországon a helyi önkormányzatoknak – pártállástól függetlenül – nagyon határozott elképzelésük volt egy-egy felújított tér, városközpont új, többnyire ünnepi funkciójával kapcsolatban. Ezek az elképzelések győzhetnek, de más tényezők is lehetnek erősek. Erre példa a szegedi Árkád, amely drámaian hatott nemcsak a vásárlási, de a térhasználati szokásokra is.
