A szakma legjobbjai ástak Gyulán - a vásárhelyiek az ország legjobb sírásói

- A társammal nem arra koncentráltunk, hogy minél gyorsabban ássunk, hanem arra, hogy a lehető legkegyeletteljesebben végezzük el a feladatot. Úgy, ahogy szoktuk, amikor igazi temetésre készülünk - mondta Krucsai Zsolt. Ő és munkatársa, Szűcs Lajos nyerték meg szombaton Gyulán az Országos Temetőfenntartó Egyesület második országos sírásó versenyét. Összeszokott páros, mindketten a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. dolgozói.

A kétfős csapatoknak egyébként 80 centiméter széles, 2 méter hosszú sírgödröt kellett 160 centi mélyen kiásniuk. Erre 2 órájuk volt. A legtöbb csapatnak meg kellett állnia egy bizonyos ponton, mert koporsót találtak. A verseny helyszínén ugyanis az 1800-as években még temetkeztek. Ekkor a versenyzők teljesítményét az addig kiásott mélység és az eltelt idő viszonylatában értékelték.

A versenyen 80x200 centiméteres, 160 centi mély sírt kellett kiásni. Fotó: Varga György

Sokan furcsállták, hogy a sírásásból is versenyt csinálnak. Az interneten az eseményt kommentelők közül volt, aki morbidnak találta az ötletet, más azt kérdezte, mi lehet a következő, talán a halottaskocsiknak szerveznek rallyt? Varga György, a Kegyeleti Kft. ügyvezetője azonban azt mondta, ez is egy szakma. Méghozzá fontos. A verseny lehetőséget adott arra, hogy az ezen a területen dolgozók találkozzanak, tapasztalatot cseréljenek, tanuljanak egymástól.

- Hogy morbid lenne a sírásó verseny? A mai társadalom sajnos nem úgy viszonyul a halál tényéhez, mint hajdan. Ebben benne foglaltatik az is, hogy hárítanak mindent, ami az utolsó úttal kapcsolatos. A sírásó versenyből senki nem csinált tréfát. A résztvevők megmutatták, hogy ez egy kőkemény fizikai munka, amit lehet jól és precízen végezni - hangsúlyozta.

- Az a sztereotípia is réges régen megdőlt, hogy a sírásók részegesek, sohasem józanok. Ha ilyen embereket foglalkoztatna bármelyik temetkezési vállalkozás, akkor lehúzhatná a rolót - mondta Varga György.

- Nálunk a dolgozók a teljes temetkezési folyamatból kiveszik a részüket. Ők találkoznak először a gyászoló családdal, amikor a halottat otthonról elhozzák. Ők öltöztetik fel az elhunytat, ássák ki a sírt, készítik elő a szertartást és ők is hantolnak.

A győztes csapat egyik tagja, Krucsai Zsolt 13 éve dolgozik a hódmezővásárhelyi temetkezési cégnél. Korábban az építőiparban dolgozott.

- Nem tudtam, hogy hogy fogom bírni. Az első temetésen kiderült, nincsenek ezzel a munkával kapcsolatban rossz érzéseim. Ezt ugyanis nem lehet megszokni. Vagy bírja valaki lelkileg, vagy nem. Más kérdés, hogy a halál tényét nehéz elfogadni - tudtuk meg Krucsai Zsolttól, aki azt is elárulta, nem a halottakat látni a nehéz, hanem a hozzátartozók szenvedését, bánatát.

- A sírásáshoz pedig erős fizikum kell. Most 43 éves vagyok. Ötven évesen már a sírásást abbahagynám, rábíznám a fiatalabbakra. A temetkezés egyéb feladataival szeretnék akkor már csak foglalkozni. Nehéz munka. Ásni kell 40 fokban, vagy -20-ban. Akkor is, ha esik az eső, vagy orkán erejű szél fúj. A télen olyan hideg volt, hogy közel fél méter mélységig csak csákánnyal lehetett megbontani a földet. A föld egyébként még jó időben is tartogat meglepetéseket. Sokszor temetőn belül sem azonos a minősége. Olyan is van, hogy gépi segítséget kell igénybe venni.

A versenyen is voltak olyan sírhelyek, amik feladták a leckét a versenyzőknek.

- Egy kicsit azért is nem felhőtlen az első helyezés számomra, mert néhány csapat nagyon rossz földet kapott. Mi jobbat, így könnyebb dolgunk volt. Az is igaz, hogy  sorsolással döntötték el, ki hol ás.  

Örülök, hogy a munkatársaink ilyen jól teljesítettek a versenyen. Úgy tették a dolgukat, mint a hétköznapokon, bármikor. Nem hibázhatnak, mert azzal a gyászolók érzelmeit sértenék... - értékelte Varga György.

A győztes csapat jutalma egyébként 50 ezer forint volt.