A vásárhelyi Borbás Zsolt a szomszéd településen épített közösséget - a lelkesedés jutalma aranyérem lett

– Németországi munka és foci után 2016 februárjában kerültem Mártélyra játékos-edzőnek – mondta a 41 éves Borbás Zsolt, a Mártély SK labdarúgócsapatának trénere. Az első év végén a 8. helyen végzett a gárda a megyei III. osztályban, utána sorrendben bronz-, ezüst- és idén aranyérmet szereztek. Ez a megyei másodosztályba való feljutást jelentette, amit a drukkerek alaposan megünnepeltek. A falubeliek büszkék csapatukra, amelyben gyerekeik, unokáik rúgják a bőrt.

Borbás Zsolt egy családot alkot a mártélyi focicsapattal. Fotó: Imre Péter

– A legfontosabb az volt, hogy az együttest helyi fiatalokra építsük, és jó, egyfelé húzó közösséget alakítsunk ki. Segítségemre volt Baranyi Béla, aki Hajdú László halálát követően 17 évig vitte hátán a csapatot – mesélte Zsolt. A sikert is főként annak tulajdonítja, hogy évről évre egyre jobban összeértek, igazi közösséggé váltak. A munkába bekapcsolódtak a játékosok hozzátartozói, például barátnők, feleségek. A nyári alapozások úgy zajlottak, hogy mindenki hozta a párját, gyerekeit, kutyáját, és amíg a tréning tartott, a kemping melletti pálya közelében játszottak, lazítottak.

Tavaly rendezték meg az első sportbált, az idein pedig a több mint 100 résztvevő közel 700 tombolát vásárolt. Vannak terveik: szeretnék modernizálni a pálya öntözését, felújítani az öltözőt, a pálya rehabilitációjával, a kempingre alapozva a sportturizmusban is látnak jövőt, műfüves, világítással rendelkező pályával, edzőtáborokkal, kispályás tornákkal.

A cél az egységes, jó közösség kialakítása - magyarázza Borbás Zsolt. Fotó: Imre Péter

– Eddig ezekkel nem hozakodtunk elő. Nem kívülről vártuk a megoldást, tenni akartunk magunkért. Azt mondtam: előbb nyújtsunk valamit, csakis utána kérjünk. Ez megtörtént. Nyújtottunk, szeretnénk kérni – közölte.

– A legnagyobb erősítés, hogy a közösség együtt maradt. Ilyen összefogással nem csak a sportban érhetünk el sikereket. Az egész közösség szempontjából fontos, hogy az olykor mostoha körülmények dacára is Mártélyon rendezzük a meccseinket, és nem menekültünk Vásárhelyre. Magam sem pénzért, címért, rangért, pozícióért csinálom. Hanem azért, mert szeretem a focit – mondta.