Egy nagyon hosszú hétvége

– Ünnepeled a munkát?
– Hát persze! Egy az egyben, mint nyolcvanegyben!
A fenti beszélgetést a lépcsőházunkban csíptem el.
Már szerdán téma volt május egy a házban, ami pénteken volt, de a népek már lázban égtek.

Lábszár, tarja, bőrös csülök
Szerdán – ami sokaknak tűnt pénteknek – már kisebb sorok álltak a húsospult előtt a szegedi Maros utcai Pick-boltban. Kilószámra vették az emberek a sertés- és marhahúst. A tévék már bemondták, alig van hely a szállodákban a hosszú hétvégére, mindenki megy wellnessezni, a testét kényeztetni.

Most és mindörökké marhapörkölt. Vaskeba Györgyné, Vaskeba György, Kovács Károlyné és Kovács Károly a subasai kiskertben főzte meg a hosszú hétvégék elengedhetetlen ételét. Fotó: Karnok Csaba
– Itt nálunk a gyomrukat kényeztetik az emberek, de ezt sem engedheti meg mindenki magának – mondta a név nélkül nyilatkozó hentes. Szerinte aki megteheti, az ilyenkor bográcsban főz egy jó marhapörköltet lábszárból, lapockából, vagy tárcsán sütöget tarját. A profik grillkolbászt is töltenek maguknak. Aki pedig kemencében süt húst, mert megteheti, az a bőrös csülköt viszi – tudtuk meg a hentestől, aki egy bárddal tett pontot a beszélgetésünk végére. Mármint úgy, hogy lesújtott valami csontos húsra, amit egy jól szituált középkorú nő kért.

Így van ez, a magyaroknak minden ünnepről a kaja jut az eszükbe. Csütörtökön – ami sokaknak tűnt szombatnak – tömve voltak a bevásárlóközpontok. Olyan nagy volt a tömeg, mint karácsony vagy húsvét előtt.

Volt, akinek munkával telt a hosszú hétvége. Bóza József és élettársa, Szabóné Baum Matild festésre készítették elő a subasai kiskertjük kerítését. Fotó: Karnok Csaba
Pálinka, sör, uniCum
– Boldog majálist!– így kívánt nem tudom mit, talán felhőtlen szórakozást, békés részegséget búcsúzáskor egy férfi a barátjának az utcán. Most erre mi a válasz? Kellemes sergőzést, szép célba lövést, sikerekben gazdag dodzsemezést kívánok neked is a lizsében? Már nagyon hétvégi volt a hangulat csütörtökön. Az Etelka sori benzinkútnál olyan sokan álltak sorba kocsimosásra várva, mint szombat vagy vasárnap délután, vagy a nagy keresztény ünnepek előtt szokás. Biztos ők mentek wellnessezni, tiszta autóval illik beállítani a testkényeztetés céljából. Végett.

– Miből, miből? Hát húsból! – mondta nevetve pénteken, ami sokaknak tűnt vasárnapnak, Kovács Károly felesége, Kovács Károlyné, amikor arról kérdeztem, a marha mely részéből főzi a pörköltet. A nyugdíjas házaspár Subasán látta vendégül Vaskeba Györgyöt és feleségét, Vaskeba Györgynét. A házigazda kirakta poénból a Domaszéki úti ingatlana kertjébe az Éljen Május 1. feliratú táblát. Karnok kolléga meglátta, s témaérzékeny fotóriporter lévén akkorát fékezett „ez kell nekünk, apóca" felkiáltással, hogy kis híján kirepültem a szélvédőn.

Örömfoci. Repült az idő a sziksósi strandon. Fotó: Karnok Csaba
Kovácsék lugasában pálinka, Unicum és sör sorakozott az asztalon, a 14 literes bográcsban pedig lábszárból, lapockából és oldalasból főtt a pörkölt. Vaskeba György, a városüzemeltetési iroda egykori vezetőhelyettese elmondta, több évtizedes barátság az övék. – 2009-ben nyugdíjba mentem, három éve pedig Pestre költöztünk a gyerekek és unokák után. Vonattal jöttünk le. Ilyenkor iszogatunk, beszélgetünk, jókat nevetgélünk és eszünk – foglalta össze a hosszú hétvége programját Vaskeba György, miközben a kiskonyhában Vaskeba Györgyné tereferélt Kovács Károlynéval. Közben a szél a Fáj a szívem, jaj, de nagyon beteg kezdetű mulatós dal foszlányait hozta a közeli Nádas kocsmából. Kovács Károly elmondta, régebben az egész család együtt volt ilyenkor, de ma már ez nehezen kivitelezhető. A lánya, a veje és az unokája is íjászkodik, és bemutatójuk van Dorozsmán.
Festés, kertészkedés, lábtengó

– Ki mihez szokott! Nekünk munkával telik a hosszú hétvége – mondta Bóza József és élettársa, Szabóné Baum Matild, akik Subasán rozsdátlanították és készítették elő festésre a kerítésüket. Bóza József 27 évig dolgozott szénbányászként Tatabányán, de már 15 éve Szegeden él. Most jönne a kérdés, hány éves a kapitány, akarom mondani a nyugalmazott szénbányász?

– Remélem, jó idő lesz – sóhajtott csütörtökön a Maros utcai Pick-bolt pénztárosa –, mert akkor mehetek terepgyakorlatra a kertbe, és ápolhatom a gyümölcsfáimat. Gondozhatta a fáit a pénztáros, mert tíz-tizenkét órát leszámítva kellemes, kertészkedésre kiválóan alkalmas idő volt a hosszú hétvégén. Annyira persze nem volt jó az idő, hogy meg is mártózzon az ember a május elsején megnyílt sziksósi strandon, ahol csupán néhány fiatal lábteniszezett és sörözött. A büfék is zárva voltak még, egyedül a Pajta étterem nyitott ki.

A nagy semmi kellős közepén élvezték a csendet
Elek András vásárhelyi kulturális sajtóreferens pénteken kikerekezett a nagyobbik lányával a pusztába, és a nagy semmi kellős közepén élvezték a csendet.

Elek András (36) vásárhelyi kulturális sajtóreferens általában – amennyiben munkája engedi – családi körben tölti a hétvégéket és az olyan hosszú hétvégéket is, mint amilyen a mostani volt. A szabadidőt igyekszik tartalmasan, élménygazdagon múlatni feleségével, Viktóriával (36), és lányaival, Bíborral (5) és Hangával (4).

Elek András fűmagot is vetett a hétvégén a kertjében. Fotó: Imre Péter
– A csemeték fiatal kora miatt eddig itthon, a városban és a környékén kapcsolódtunk ki. A legfőbb szempont mindig az, hogy a lányoknak jó, érdekes, izgalmas legyen a program. A tervezésnél számba vesszük a városi gyermekrendezvényeket, de rendszeresen teszünk kerékpártúrákat a környékre, megismerve, felfedezve a természet értékeit, szépségeit – hangsúlyozta Elek András. Elmondta, a mostani hosszú hétvége tervét „átírta" a kisebb lányuk, Hanga tüdőgyulladása, ezért otthoni, ház körüli programokat iktattak be. A lányok, vagy ahogy a szülők nevezik őket, a „csirkék" játszottak, Viktória főzött, András pedig a kertben dolgozott, például fűmagot vetett. De rendet raktak és selejteztek is a lakásban.

– Azért a túrázás nem maradhatott el, Bíborral pénteken kikerekeztünk a pusztába, és a nagy semmi kellős közepén élveztük a csendet, felfedeztük a puszta növény- és állatvilágát. Közös ünneplés is szerepelt a hosszú hétvége programjában, Bíborral és Hangával vasárnap ajándékot készítünk anyák napjára – mondta Elek András.

Kis Imre: Megértem az asszonyokat
– A vendéglátásban akkor dolgozunk, amikor mások szórakoznak – mondta Kis Imre (50), a vásárhelyi halászcsárda felszolgálója, hozzátéve: zömében minden hétvégén ad elfoglaltságot a munkahelyük, de aki erre a hivatásra adta a fejét, ezzel számolnia kellett.

A mostani hosszú hétvége a szokásosnál is erősebb, mozgalmasabb volt a ballagás – két ehhez kapcsolódó rendezvényt is tartottak a csárdában – és az anyák napja miatt.

is Imre szerint nem családbarát szakma a pincérkedés. A vásárhelyi felszolgáló a mostani hosszú hétvégén is dolgozott.
– Előfordul, hogy akik messziről jönnek haza Vásárhelyre, felköszöntik az édesanyjukat virágcsokorral, és elviszik ebédelni. Amikor ilyen zsúfolt, pörgős hétvégénk van, jobban kell az embernek szedni a lábát, néha szinte szaladnia kell. A hétköznapok és az ünnep nélküli hétvégék sokkal csendesebbek, az embereknek nincs arra pénzük, hogy szombaton vagy vasárnap étteremben ebédeljenek – mondta Kis Imre.

– Megszoktam a strapát 34 év alatt. Akik nem számolnak ilyen leterheltséggel, azok 3-4 év után otthagyják a pályát, elmenekülnek. Nem családbarát szakma a pincérkedés, magam is kétszer nősültem. Megértem az asszonyokat, a sok egyedül töltött hétvége, ünnep, vasárnap este lehangoló, de azt is tudniuk kell, ide mi nem szórakozni, hanem dolgozni járunk. A mostani párom megértő, és mivel karácsonykor nem dolgozunk a halászcsárdában, igyekszünk minden családi összejövetelt, ünnepet arra az időszakra szervezni – mondta a pincér.

Ami az egyiknek pihenés, a másiknak munka
A szentesi Vida-Szűcs Éva közel húsz éve dolgozik fodrászként, de a hosszú hétvégéken szervezett programokon tetovál és arcot fest. Nem emlékszik arra, mikor pihent legutóbb egy hosszú hétvégén.

Nagyon sok embernek munkával telik a hosszú hétvége, legyen az húsvét, május elseje vagy pünkösd. Ilyenkor a legtöbb településen különböző programokat, fesztiválokat szerveznek. Ahhoz, hogy a nagyközönség jól érezhesse magát, szükség van azokra, akik biztosítják a rendezvényeken a jó hangulatot. Hiszen a vendégeknek ma már nem elég, hogy meghallgassanak egy fúvószenekart, megnézzenek egy tánccsoportot. Hogy is festene manapság egy rendezvény árusok, szolgáltatók nélkül? A szentesi fodrásszal, Vida-Szűcs Évával is egy ilyen eseményen találkoztunk. Persze nem az egyébként hétfőtől szombatig űzött mestersége apropóján.

Vida-Szűcs Éva hét közben fodrász, a hosszú hétvégéken pedig arcfestő. A pluszjövedelem miatt dolgozik, amikor mások pihennek, szórakoznak. Fotó: Králik Emese
– Közel húsz éve dolgozom a szakmámban – mondta a szentesi fodrász. – Nagyjából 5 éve találtam ki magamnak egy plusz pénzkereseti lehetőséget. Hennázással kezdtem, ma már csillámtetoválást és arcfestést készítek a gyerekeknek és a felnőtteknek – magyarázta Éva. Elmondta, nem is emlékszik arra, mikor utazott el kikapcsolódni egy hosszú hétvégén.

– Pedig reggelenként még nem is tudom egy-egy rendezvényen, megéri-e a fáradság, mert ez olyan szolgáltatás, amit az időjárás is befolyásol: ha hideg van, szél támad, nem szívesen ülnek le a vendégek – mondta. Nemcsak Csongrádon, de a környező megyékben is figyeli a rendezvényeket. Igyekszik minden kínálkozó lehetőséget megragadni, kell a pluszjövedelem, középiskolás a fia.

– Hogy tudnánk-e nélkülözni az ebből származó bevételt? Nem tudom, nem próbáltam – nevetett. Vida-Szűcs Éva elmondta, az egész heti, üzletben töltött munka, a hajfestékek és vegyszerek szaga után kikapcsolódás számára a levegőn, gyerekek között lenni. – Olyan jó látni az örömüket, ez engem is feltölt. Ha úgy adódik, a hosszú hétvége minden napjára vállalok munkát. Ha pedig nem, akkor sem unatkozom, a kertet, a háztartást kell rendbe szedni – mondta.