Kispiszkosok kora

A hetvenes években egy úgynevezett „szocialista" városban éltem (hogy lehet egy város politikus?!), amelyet Recsken raboskodó honfitársaink építettek, mint pár éve megdöbbenésemre ráeszméltem. (Talán Faludy György is?!)

Érdekes, tanulságos hely volt a felnövésre, máig táplálkozom belőle. De most nem erről akarok szólni.

Hanem a mozi.

Egy ilyen harminc ezres kisvárosban nem sok lehetősége van egy tinédzsernek a szórakozásra, pláne nem akkoriban (most se nagyon, úgy hallom.)

De mozi, az volt. Vörös Csillag, mi más? Szocialista az is. A Ká nevű kocsma mellett, a kisfiúszobros téren. (Mi az őz mellett lépegető, pucér Diana istennő szobros téren laktunk, a konyhaablakból éppen kerekded fenekére láttunk, alattunk a Jé kocsma. Mondom, érdekes hely volt.) És a mozi nagyon demokratikus intézmény, ha belegondolunk, mi abban a kis, piszkos, nyikorgó fapados, makukahéjas (nem borsodiak kedvéért: szotyola, napraforgó) moziban ugyanazt láttuk, mint a nagy, csillogó-villogó, némileg lepusztult úri pompában tündöklő nagy, fővárosi mozikban (Petró Jani nem ilyenbe járt).

Igen, eljött hozzánk a MŰVÉSZET. Az igazi. Nem az, amit a kultúrban láthattunk (hakniműsorok), nem, amit az utazó cirkuszok tudtak nyújtani, hanem valódi. Ingmar Bergman és Liv Ulmann meg Erland Josephson, Cséplő Gyuri, a cigányfiú, aztán Darvas Iván meg Törőcsik Mari és a Szerelem, meg Alain Delon, a rosszfiú, és Jeanne Moreau, aki nem tud dönteni a szerelmei között, és az isteni Giulietta Masina, a bohóc-gyerek-nő, és az ő nem kevésbé isteni férje.

Szóval igazi volt, minden kétséget kizáróan IGAZI. Mert amikor az ember például a Jelenetek a házasságból után (négy főtől már vetítettek!) kimegy a moziból, nem ugyanaz, mint aki bement, mert az felfoghatatlan, hogy a valóságnak egy ilyen szelete is van, amiről eddig semmit de semmi tudomása nem volt... És sírunk Cséplő Gyuriért és drukkolunk neki, és hiába rosszfiú Delon, mindent megbocsájtunk neki, mert annyira szép... és Masina - hát őrá már szó sincsen, mi tud ő, és miféle történeteket képes a vászonra varázsolni a hites ura... jaj!

Persze vannak azért másfajta emlékek is, kivonulás az iskolával, szovjet filmek megtekintése, amelyek mind igen tanulságosak és építő jellegűek, pozitívan hatnak a zsenge, serdületlen lélek fejlődésére. A férfi, aki fél lábbal is repülőpilóta lett, mert ő Egy igaz ember, és Lenin elvtárs életének lelkesítő története... Ez utóbbi közben majdnem balesetet szenvedtem, mert Marci barátommal annyira, de annyira nevettünk, hogy görcsöt kaptunk, és potyogott a könnyünk, és már kétrét kellett hajolni, mert fájt, és beestünk a pad alá, az meg felcsapódott és fejbe vágott... Senkivel nem lehetett úgy nevetni, mint Marcival. Nem lehetett később sem annyira mélyen, felhőtlenül és értelmetlenül röhögni, mint kamaszkorunkban.

Szép volt, nagyon szép. Mozi. Pattogatott kukorica nem volt.

Szabó Éva Andrea