Citerásnak állt a vak bognármester

Előtte neves bognármesterként ismerték Makón, saját tervezésű kocsijai keresettek voltak; az egyiket maga Fülöp herceg vásárolta meg, egy másikkal díjat nyert New Yorkban. Amikor megvakult, sokáig azt gondolta, így nincs értelme élni. A veszteséget máig sem dolgozta fel – könnyekkel küszködve mesélte, hogy nemrég született dédunokáját sem láthatta, csak megsimogathatta az arcát. Az, hogy az élete mégsem csupa szomorúság, imádott feleségének köszönhető, no meg annak, hogy új hobbit talált: citerákat készít, és játszik is azokon.

Kiss István világtalan citerakészítő és muzsikus. Fotó: A szerző felvétele

Az ötlet onnan jött, hogy sok-sok évvel ezelőtt kapott egy több mint 100 esztendős citerát egy idős mestertől. Amikor Erzsike néni egy ízben a padlásról vitte le a régről megmaradt faanyagokat, eszükbe jutott: ezekből hangszert is lehetne készíteni. A munkában a felesége is segít, de az elkészült darabok, amelyekkel kiállításokat is megjárt, nagyrészt az ő keze munkáját dicsérik – pedig amíg látott, nem készített ilyesmit. Hogy mennyi idő alatt készül el egy, nem tudja pontosan megmondani. Eddig 63 került ki a kezei alól.

Kiss István citerán játszik
Most ez élteti, no meg a muzsikálás – miközben zenél és énekel, mosolyt látni az arcán. Muzsikálni is vakon tanult meg. Végakaratában azt kérte: amikor hamvait a feleségével majdan közös urnába helyezik, olyan muzsika szóljon, amit ő játszott hangszalagra.