Bölcsi: menjen vagy ne menjen a gyerek?

Amit jó lett volna előre tudni: nehéz elszakadni a gyerektől. Naivan azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd a gyereknek a kortársak között - ami igaz - én pedig nyugodt szívvel járok majd munkába. Most már így van, de ez hónapokba telt.

Három hétig tartott a beszoktatás. Szerencsénkre olyan gondozót kaptunk, akinek végtelen türelme van. Nem pályakezdő, hanem rutinos, középkorú, aminek örültem, mert azt gondolom, hogy ha ennyi év után is itt dolgozik, akkor szereti a munkáját, a gyerekeket. Így is van. Szóval az első héten csak egy-két órát maradtunk bent a termükben, együtt játszottunk, hagytuk, hogy Ricsi felfedezze a terepet. Aztán eljöttünk. A második héten már egész délelőtt ott maradtunk, kipróbáltuk, hogy megeszi-e az ételt, ha nem én etetem. A harmadik héten aztán ott kellett hagynom. Először csak fél órára, aztán egyre, másfélre. Hát ez pocsék érzés. Legkésőbb ilyenkor rátör az emberre, hogy rossz anya, hogy kvázi idegenekre bízza a gyereket, hogy vajon itt is fogják-e a kicisit annyira szeretni, mint otthon, odaadják-e a cumit, a kacsát, a csőrőspoharat, megsimogatják-e elalvás előt...Nálam ezek a gondolatok az első hét végén bújtak elő és néha még ma sem hagynak nyugodni. De hát  a kocka el van vetve!

Szerencsére Ricsi nem sokat sírt. Amikor ott kellett hagynom, az ajtó mögül hallgatóztam, mint minden normális szülő, hogy megvigasztalódik-e. Meg kell mondjam: kicsit rosszul esett, de hamar abbahagyta a sírást. Egy időben azon is agyaltam, hogy ez nem valami bajt jelez-e kettőnk kapcsolatában. Mármint, hogy ilyen hamar megszokta az új környezetet. Mert tényleg hamar megszokta. Talán a sok vele egyidős gyerek miatt.

Amire nem számítottam, hogy ennyire önálló lesz. Pár hét egész napos bölcsi után már otthon is kihúzta magának a széket és leült az asztalhoz enni!!!!!!!!!!Ez azért is nagy szó, mert kicsivel több, mint másfél évig nem sikerült rászoktatnom, hogy ott egyen, állandóan ki akart lépni az etetőszékéből. Szóval nemcsak leült, hanem elkezdett egyre ügyesebben enni a villával, kanállal. Megtanulta azt is, hogy megtöröljük a kezünket és a szánkat, és hogy a szalvétát a kukába dobjuk, nem pedig csak úgy magunk mellé. Most már a papírzsepis orrtörlés elől sem menekül, sőt már magának törölgeti. Elkezdett a bili után is érdeklődni, nyilván mert látta a nagyobb gyerekektől. Szóval hálás vagyok a gondozóknak. És hogy eddig mit tanult el a többiektől: forogni, hátrafelé menni, és nyelvet nyújtogatni. Azért ez se semmi.

A bölcsi rossz része pedig, hogy mindenféle légúti betegségeket kapnak el egymástól. Nálunk az egy hét kúra-egy hét bölcsi jó három hónapig váltotta egymást. Hát, ez az amit nem lehet kikerülni. Sajnos nincs olyan detektor, ami a bujkáló bacikat kiszűrné a bölcsi bejáratánál. Mindenféle cseppeket és szirupokat adunk neki, az egyik majd csak használ valamit....

Egyébként túl vagyunk már az első tök partyn, mikuláson és farsangon is. Röhej, de most már szívesebben megyek ilyen összejövetelekre, mint egy klubba. Ráadásul mázli az is, hogy a szülők többsége jó fej, akikkel lehet beszélgetni és nevetni - ahogy ez az első szülőin kiderült.