2019.01.21. 07:00

Kereste az "Igazságot", meg akarta érteni a világot

Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője 1823. január 21-én született a Nógrád megyei, ma Szlovákiához tartozó Alsósztregován.

Soóky Andrea, grafológus, szaktanácsadó, írásszakértő

Madách nagyon jó tanulási és szellemi képességekkel rendelkezett, hat idegen nyelven beszélt, kiválóan ismerte korának klasszikus és modern irodalmát. Íróként fő műve „Az ember tragédiája", a magyar drámairodalom egyik legismertebb darabja, melyet számos nyelvre lefordítottak, és napjainkban is tud újszerű, aktuális mondanivalóval szolgálni, főleg ha „lefordítjuk" erre a világra.

Mint korának nagyjai, Ő is sok mindent „kiírt" magából.

Abban az aktuális, adott korban élt, de valahol mégis elvágyódott, illetve nem is elvágyódás volt ez, hanem inkább a megértés igénye. Meg akarta érteni, hogy miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Kereste az „Igazságot", és eköré építette fel gondolatait, melyet segített erős fantáziája, mély ösztönössége, még mélyebb érzelmei, továbbá elmélyülési igénye.

Gyermekkorát szüleivel a kastélyukban töltötte, nevelők foglalkoztak vele. A családon kívül nem sok társasága volt. Azt mondják róla, ez is oka lehetett annak, hogy zárkózott maradt. Félénk, magányos embernek tartották. Fizikailag törékeny alkat volt és sokat betegeskedett, így tanulmányait is magánúton végezte. Édesapjának elvesztése annyira megviselte, hogy egyre inkább csak könyveibe menekült. Komoly tudásra tett szert, sok területen fejlesztette önmagát. Nógrád megyében mint tiszteletbeli aljegyző rögtön feltűnt korrekt fogalmazásával, előadásainak tartalmasságával és mélységeivel. Tényleg olyan zárkózott volt, ahogy mondták róla? Egyrészt igen, de ezt inkább elmélyülése, kissé elvont, de mégis nagyon aktív gondolkodása miatt gondolhatták. „Belül" őbenne éppen hogy nagyon sok nyitottság, kíváncsiság, megértési vágy volt, ezért is tudott ösztönösen írni, beszélni, előadást tartani stb. 1845-ben jegyezte el Fráter Erzsébetet, de a költő édesanyja sajnos erős ellenszenvvel volt feleségével szemben. A két asszony gyakran egymás ellen hangolta a férfit, aki pedig mindkettőjükhöz erősen ragaszkodott érzelmileg. A családi konfliktusok miatt is sokszor az írásba menekült. Ez egy jó megoldás volt számára. Ez volt talán az a zárkózottságnak tűnő „menekülés", melyet tudatosan nem akart megérteni, így elfogadni sem. Inkább menekült.

1852 augusztusában elfogták és szabadságharcosok rejtegetése vádjával majdnem egy évig vizsgálati fogságban tartották. A börtönben az asztallapra írt verseket krétával, itt született meg „Az ember tragédiája" első változata „Lucifer" címmel. Bizonyítékok hiányában Madáchot elengedték, de mire hazament, addigra magánélete válságba jutott és elváltak. A csalódás nagyon erősen hatott érzékeny lelkére, és nemcsak lelki, hanem fizikai problémái is felerősödtek, melyeket tanulmányokkal és munkával igyekezett leküzdeni. 1856–57-ben megírta „Az ember tragédiája" második változatát, melyről kikérte Arany János véleményét is, aki „kiemelkedőnek" jellemezte azt. Szinte csak a munkának élt, és több mű, eposz, költemény született ez idő alatt pl. Tündérálom, Mózes, A nőről, különösen aesthetikai szempontból Kolozsiak, stb.

Madách Imre költő, író, ügyvéd, politikus, magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Mellette felesége, Fráter Erzsébet.

„Megfestette" belső érzésvilágát

Aláírása nagyon mutatós, kidolgozott, egyszerre bonyolult és egyszerű. Emberként, személyiségként is ilyen volt Madách. „Egyszerű", kiszámítható, „jól látható", visszafogott, de mégis előrelátó és elmélyült. Emellett viszont több síkon gondolkodó, kicsit elvont, aki erős és ösztönös fantázia tevékenységét sok mindenre „használta". Álmai, vágyai kiélésére, szellemi erősségei és tudatossága megélésére, belső érzései képbe öntésére, ezáltal „megkönnyebbülésként is alkalmazta" az írást. Mint korának nagyjai, Ő is sok mindent „kiírt" magából. Mint a festő, csak Ő írásban. Fantáziájával, „szavainak ecsetjét" használva fejezte ki gondolatait, és alkotta meg műveit.

„M" betűjének nagy, árkádos kezdővonala mutatja visszafogottságát, óvatosságát. Ezt pedig látták is rajta a mellette lévők és kívülállók is. Keresztnevének bonyolult alsó zónája, alsó hurkai, egyrészt szintén ösztönösségét mutatják, élményigényét, belső és mély, néha túl mély érzelmeit, másrészt én-kiemelésének igényét is. Bizonyítani akart, büszke akart lenni, fontos volt számára az elismerés, a megerősítést. Fő műve, „Az ember tragédiája" egyfajta szimbólumává vált a magyar drámaírásnak, és azt mondják, hogy a legtöbbször színpadra állított mű hazánkban. „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" mondatok legismertebb irodalmi idézeteink közé tartoznak. Ahogy a címben is írtam, érteni akarta a világot és kereste az „Igazságot", és talán éppen azért tud ma is aktuális lenni. Ha rá merjük tenni, a mai, rohanó világ nagyítóját is.