Balikó Tamás: Szakemberekre kell bízni a vezetést

Balikó Tamás. Fotó: Frank Yvette– Szegeden kezdtem a pályám, mert annak idején Ruszt József az egész végzős főiskolás osztályunkat levitte. Személyes kötődés is kialakult; nemcsak a színházban, azon kívül is sok barátom van Szegeden. Ismerős a feladat azért is, mert a Pécsi Nemzeti Színház, amelyet 18 éven át vezettem, strukturális szempontból hasonló: az akkor még hozzá tartozó bábszínházzal együtt négy tagozatú teátrum volt. Tudom, milyen érzékeny feladat egy ilyen hatalmas intézmény kiegyensúlyozott vezetése – sorolja motivációit [namelink name="Balikó Tamás"], aki tavaly a Hétköznapi őrületeket, idén az Egerek és embereket állította színpadra, így belelát a társulat működésébe.

– A szegedi drámai tagozat munkája, teljesítménye, építkezése, a vele való vezetői törődés és az előadásokban megjelenő gondolkodás, a mögötte álló feltételezhető szellemi műhely és a társulati létezés is kicsit matt, nem elég karakteres, különösen, ha a nagyon is karakteres, izgalmas operatársulattal, operaélettel összehasonlítjuk. A Kortárs Balett szerintem az ország legjobb együttese; olyan érték, amit az operával együtt szeretnék megőrizni. Melléjük föl kell húzni a prózát, hogy egységes színvonalú legyen a paletta. Minden belülről indul, nem lehet azt várni, hogy egy új vezető személyétől az országos figyelem rögtön Szegedre irányul. Egy kultúrpolitikai döntéstől még nem történik csoda. Ez egy hosszú távú, aprólékos, kitartó munka, a pécsi társulatunkat is éveken át tudatosan építettük. A pesti és a kaposvári egyetemről, a színitanodákból fokozatosan töltöttük föl ígéretes fiatal tehetségekkel. Minden egy közös akarattal rendelkező szellemi grémiumtól, belülről indul ki: társulatépítés, műsorpolitika, napi létezés, gondolatiság. Először a szegedi közönség venné észre a változást, majd az országos szakmai figyelem is ide irányulhatna – hangsúlyozza az 1981-ben színészi, 1990-ben rendezői diplomát szerzett szakember, aki a legfontosabbnak az emberi tényezőt, a humán tőkét tartja.

– Szeretném, ha a társulattal dolgozna [namelink name="Korognai Károly"], aki annak idején olyan színházat hozott létre vezetőként Szegeden, ami számomra nagyon rokonszenves, imponáló volt. Aprólékos figyelemmel, okosan építette a társulatát, megfontoltan, friss ízléssel a repertoárt. A fiatal generációt képviselő színész-rendezőre, Szőcs Arturra is számítok, aki tanítványom volt. Szeretném, ha egy olyan fantasztikus tudású mester is dolgozna a társulattal, mint [namelink name="Csiszár Imre"]. Az operatársulatot Gyüdi Sándorra bíznám, aki iskolatársam volt a pécsi gimnáziumban. Ő a régi korrektségével, nyíltságával azt mondta: ha úgy adódna, hogy az én pályázatomat ítélnék a legjobbnak, vállalná mellettem a zenei élet kézben tartását. Ez nagyon megnyugtató számomra – mondja Balikó Tamás, aki jelenleg szabadúszóként főként Budapesten rendez és játszik, de ha megválasztanák, Szegedre költözne.

– Mögöttem semmiféle politikai támogatás nincs, engem az elmúlt négy-öt évben mindkét oldal, a szociálliberálisok és a jobboldaliak is megcibáltak. A világnézetem markáns része az életemnek, de apolitikus vagyok, különösen aktuálpolitizálásba nem vagyok hajlandó belemenni. Sohasem kérdeztem meg a legkülönbözőbb nézeteket valló barátaimtól sem, hogy kire szavaztak. Abban hiszek: az ország egyszer végre rájön, hogy szakemberekre kell bízni minden területen a vezetést.

Lelkészcsaládba születtem, származásilag jobboldali vagyok. Nagyapám Jány Gusztáv, a doni 2. magyar hadsereg főparancsnoka volt; genetikailag kódolva a polgársághoz tartozom. Az otthoni háttér, a neveltetésem miatt a világnézetem teli van jobboldali motívumokkal. Annyira vagyok baloldali, amennyire a bal oldalon dobog az ember szíve, és a Biblia is baloldali: az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal, nyomorultakkal mindig együtt kell lenni, az igazságtalanságot nem szabad eltűrni. Ezek azonban világnézeti tételek, nem politikaiak. A mostani politikai közélethez nincs sok közöm; ha csak ezen múlik, akkor nem leszek a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. Az a hátrány, hogy egyik oldal sem támogat, normális helyzetben inkább az előnyöm lehetne: konszenzusos ember vagyok, mindenkivel szót értek, tisztán szakmai alapon lehet velem beszélni.