Sándorfalvától Nagymarosig gyalogolt Erzsébet, de abba kellett hagynia a Kékkört

– A Börzsönyt még mindenképpen látni akartam. Ez volt a befejezése a Kékkör-túrámnak, végül Visegrád–Nagymarosig jutottam el gyalog Sándorfalvától – mondta Őze Erzsébet. Az SZTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének ápolónője – ahogy írtuk – március végén indult útnak a Szeged melletti kisvárosból, hogy gyalogolva a lehető legtöbb kilométert teljesítse az Országos Kékkör túraútvonal 2550 kilométeres útvonalából.

– Családi okokból kellett abbahagynom a túrát, mert a gyerekeimnek szükségük volt rám itthon. Így is több mint ezer kilométert tettem meg gyalog. Nagyon szép helyeket láttam, Túrkevénél elvarázsolt az alföldi táj, szívem szerint ott maradtam volna, de ahogy jöttek a dombok és a hegyek, mindig újabb természeti szépségekkel találkoztam – mesélte Erzsébet.

A legnagyobb kihívás elmondása szerint a magánnyal való megküzdés volt. – Korábbi teljesítménytúráimon sosem voltam egyedül. A 23 nap alatt alig találkoztam túrázókkal, pedig nem volt rossz az időjárás. Már javában gyalogoltam, amikor eszembe jutott, hogy félek a kutyáktól. Nagyon nagyokat láttam szabadon, párszor meg is kergettek, de szerencsére nem harapott meg egyik sem. Különösen a nyírségi kutyák voltak mogorvák – közölte Erzsébet.

Egyedült gyalogolt, így a magánnyal is is meg kellett küzdenie Erzsébetnek.

Az út során napról napra közelebb került a természethez. Hiányzott neki az emberi szó. – Az első ismerőssel úgy 17 nap után találkoztam, aki segített éjszakára szállást találni nekem. Mikor megláttam: majdnem elsírtam magam – mesélte a nő. Amikor egy-egy településen megszállt, beszélgetett a helybeliekkel: milyen arra az élet és az egészségügy.

– Nem volt egyszerű az sem, hogy miközben éppen az adott napi szakaszt teljesítettem, a szállásfoglalást is intéznem kellett. Mobilnetem volt ugyan, de térerő már nem mindig. Többször előfordult, hogy már azt kerestem, hol húzom meg magam a szabad ég alatt éjszaka, de szerencsére az utolsó percekben mindig sikerült szállást találnom – mesélte Erzsébet. Az Alföldi Kéktúra vonalán Sátoraljaújhelyig ment, ahonnan Hollóháza érintésével csatlakozott az Országos Kéktúrára és fejezte be gyaloglását Nagymarosnál.

– Oda a lányomék jöttek elém kocsival, és hazahoztak. Távlati terveimben szerepel még az Országos Kékkör egész vonalának teljesítése, de már nem egy szuszra, inkább csak szakaszokban. Nemsokára a Balatonhoz indulok teljesítménytúrára – magyarázta Erzsébet.