Első gyerek a családban, avagy kezdő szülők kutyát nevelnek - 2. fejezet: nevelési tervek

Órák kérdése, és megjön… mármint a kutya. Igazából ez a végjáték a legnehezebb, bár mi az előző 7 hetet is hasonlóan nehezen éltük meg, mint ezt a pár órát. Ezt a bejegyzést is azért most írom, hogy teljen az idő, hogy végre indulhassunk.

A lakás amúgy Marci-kompatibilissé vált, vagyis az első posztban felvázolt aggodalmaimat sikerült orvosolni, és most nagyon elégedettek vagyunk, hogy pakolás közben eszünkbe jutott egy csomó más dolog is. A kiságya megvan, van kutyatál, pelenka (ami csak nevében az, mielőtt valaki azt hinné, hogy annyira felvilágosult és modern szülők lennénk, hogy azonnal gumibugyit húzunk szegény kiskutya hátsójára). Szóval pelenka, hám és póráz. A többi majd később, de ahogy így nézzük a kis dolgait olyan, mintha már itt lenne.

Még 2 óra az indulásig…

Előzetesen már sok nevelési elvben megegyeztünk, de ez valahol biztos félresiklik majd. Egy valami biztos: a hálószoba tiltott terület. (Várjunk ezzel pár napot azért…) A kanapé fontos kérdés.

Sokan azt hiszik, hogy a francia bulldog a „leteszed és ottmarad" típusú kutya, aki ahhoz is buta, hogy arrébb menjen, ha neki valami nem jó. Ráadásul nem tudnak úszni.

El kell, hogy szomorítsunk mindenkit, hogy bár önmagukban vicces jószágok, valójában nagyon is fogékonyak a tanulásra, érdeklődőek és…(remélem ülnek) bátrak is! Jó, hajlamosak megsértődni, és depresszióba esni, ha úgy érzik, ők ki vannak közösítve.

Ezek fényében eltökélt szándékunk, hogy a kutya ne nőjön a fejünkre, azaz attrakcióra képes, átlagosan jól nevelt kutya legyen. Na jó, nem egészen.

Az a cél, amit kitűztünk magunk elé:

Minimális elvárások Marci felé:

Ezek a kezdeti tervek, aztán meglátjuk, ki fog győzni, miután ő nem győzhet!

És végre indulunk Marciért! Na milyen színű lesz?

Holnap jelentkezünk az első közös nap és első esténk élményeivel