2007.11.13. 18:45
A Cao lánynak Xian és Szeged is az otthona
Szeged - Xian hatmilliós városából érkezett, tizedik éve él és tanul Szegeden, négy nyelvet beszél, egy évet járt amerikai iskolában, oda készül egyetemre. Ő Cao Chun, a szegedi egyetem gyakorló gimnáziumában magyar–történelem tagozatos osztályba jár, végzős, mindenki Jeannie-nek becézi.
Xian hatmilliós városából érkezett, tizedik éve él és tanul Szegeden, négy nyelvet beszél, egy évet járt amerikai iskolában, oda készül egyetemre. Ő Cao Chun, a szegedi egyetem gyakorló gimnáziumában magyar–történelem tagozatos osztályba jár, végzős, mindenki Jeannie-nek becézi. A kínai lány magyarból akár emelt szintű érettségit is tehetne, de a történelem is a kisujjában van.
– „Ártatlanság". Ez a keresztnevem, a Chun jelentése. Becézése pedig leginkább a Jeannie-re emlékeztet, ezért itt, Magyarországon a legtöbben így ismernek – mutatkozik be a tizenöt éve Szegeden élő Cao család lánya.
Kultúrák, országok közti különbségeket kellett megértenie és magában is rendeznie az agyagkatonáiról is nevezetes, hatmilliós kínai városból Szegedre cseppenő lánynak.
– Egy szót sem tudtam magyarul, amikor anyával együtt Szegedre érkeztem 1996-ban. Akkor apa már négy éve itt kereskedett. A Béke utcai iskolába írattak: ott először csak figyeltem, sokat rajzoltam és igyekeztem megérteni, miről van szó. Három hónap után szólaltam meg magyarul: „kettő meg három, az öt". Az osztály megtapsolt – emlékszik a kezdetekre Chun-Jeannie.
A kínai számára – Chun szerint – nehezebb megtanulni magyarul, mint fordítva. Neki a kínaiban ismeretlen toldalékolás, a ragozás adta föl a leckét. A magyar után könnyűnek számított számára az angol, aztán a német nyelv. Ma már mindkettőből nyelvvizsgával dicsekedhet.
– Az iskola presztízse miatt jelentkeztem az egyetemi gyakorló gimibe. Büszke is vagyok, hogy a Ságváriba járhatok – jelenti ki a magyar–történelem tagozatos osztályban kiemelkedő sikereket begyűjtő kínai lány. Történelemtanára és osztályfőnöke, [namelink name="Mészáros Tibor"] szerint „Jeannie" akcentus nélkül beszéli nyelvünket. Tudása pedig magyarból és történelemből is olyan alapos, hogy akár most „emelt színtűzhetne".
Uniós és amerikai versenyen is megmérte tudását Cao Chun. Az egyik vetélkedőn – egyedüli „külföldiként" – iskolatársaival együtt brüsszeli utat nyert, a másikon azt, hogy egy tanéven át Amerikában okosodhatott.
– Művészeti tanulmányaimat folytathattam a The Putney Schoolban: hegedűjátékom miatt az ottani zenekar koncertmestere lehettem, de zeneszerzést is tanultam. Mégsem e téren akarok továbbtanulni: a szívem az orvosi pálya felé húz, de reálisnak azt tartom, hogy humán terület, esetleg a közgazdaság felé mozduljak. Második diplomaként filozófiát szeretnék tanulni – avat be terveibe „Jeannie". – Az bizonyos, hogy Amerikában, a világ legjobb tíz-harminc egyetemének valamelyikén szeretnék diplomázni.
Hasonlóság és különbség
Hasonló a klíma, sok az egyetemista – ez a két legfőbb hasonlóság Cao Chun szülővárosa, Xian és mostani otthona, Szeged között. A legfőbb különbséget abban látja a diáklány, hogy még iskolatársainak zöme is megelégszik a középszerrel, míg a kínaiak törekvőbbek. E következtetés talán abból is adódik, hogy Chun-Jeannie édesapja, Cao úr kereskedőként mozgatója a kínai Shaanxi tartomány és Csongrád megye közötti kapcsolatoknak, édesanyja pedig étteremláncot igazgat. Közben a szülők a családot sem hanyagolják: Chun öccse már itt, Szegeden született, s bár nővéréhez hasonlóan magyar iskolába íratták, de otthon kínaiul beszélgetnek, tartják nemzeti szokásaikat, s a nyarat hazájukban töltik a gyerekek. Ilyen sokféle hatás alapján talán nem is csoda, hogy Chun-Jeannie mindig az álmában megjelenő helyszín és emberek nyelvén szólal meg: kínaiul, magyarul és angolul, időnként németül álmodik.
