A legnagyobb hun aranykincs a világon: aranyos Bálint találta meg az első darabját

– Az első találatom kisgyerek koromban volt. Anyámmal virágot ültettünk a kerítés mellett, én raktam bele a földbe a dáliamagot. Akkor találtam az arany nyakperecet. Anyám kiegyenesítette a húsvágódeszkán, hogy jó lesz nekem aranypálcának. Szép volt, nem aludtam egész éjjel, hogy nekem micsoda pálcám van. Azzal hajtottam a disznókat, míg el nem vesztettem. Csépléskor találta meg a földben a traktoros, gyanút fogott, levágott belőle egy darabot, [namelink name="Börcsök Károly"] vitte be motoron a városba egy ékszerészhez. Mindjárt ki is jött a méltóságos Móra Ferenc múzeumigazgató úr. Eleinte anyáméknál lakott a nagyszobában – idézi fel a nagyszéksósi aranylelet első darabjának megtalálását a most 90 esztendős [namelink name="Bálint József"], aki akkoriban ötéves volt. Még ma is tudják a korábban Szegedhez tartozó, ma Röszke határában lévő Nagyszéksóson, ki is az az Aranyos Bálint.

Hun aranyak a Móra Ferenc Múzeumban, háttérben az elsőként megtalált nyakperec.
Fotó: Schmidt Andrea
Így kezdődik az aranylelet feltárásának históriája 1926 nyarán. – Ennek a 400 grammos nyakperecnek a nyomán szerzett tudomást a nagyvilág arról, hogy van valami Nagyszéksóson – mondja [namelink name="Kürti Béla"], a Móra-múzeum nyugalmazott régésze. Amikor Móra Ferenc megérkezett a tanyára, már nemcsak a nyakperecről, hanem jóval korábbi, Bálint József apja gyerekkorából való tárgyakról is hallott. Azokat, nyilván nem tudták, hogy aranyak, az iskolában a gyerekek cserélgették egymás között sült tökre, almára. Móra átvizsgálta a felszínt, sok aranytárgy bukkant elő. Ennek ellenére nem áshatott mélyre, mert az öreg gazda, Bálint József nagyapja nem engedte megbolygatni a szőlőjét. Csak gereblyével, kapával, ásóheggyel turkálhattak, kiszedték, amit lehetett, és bevitték a múzeumba. Móra a Kincsásás halottal című elbeszélésében örökítette meg a történteket.

Bálint Imre és fiai az ásatásnál 1934-ben: József, az idősebb.
Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum
1934-ben meghalt az öreg gazda, a fia kivágta a semmit érő szőlőt és a szilvafát. Amint kifordította a gyökereket, talált egy ezüst és arany ötvözetéből készült kelyhet és egy laposabb aranytálkát. Utóbbit helyben kapával el is harmadolta, hogy elossza. Mivel ismerte az előzményeket, szólt az ékszerésznek, ő pedig a múzeumnak, ahonnan Móra utódja, [namelink name="Cs. Sebestyén Károly"] szállt ki. Az egész, nagyjából ötvenszer ötvenméteres szőlőterületet átkutatták másfél méter mélyen. Bálint Józsi bácsi úgy emlékszik, édesanyjától kértek tarhonyarostát, hogy átszitálják a homokot. – Máskor korsóhoz hasonló valamit találtam, azt mondták, gyémánt volt annak a lyukaiban. Szóltak apámnak, hívjon el ásni megbízható ismerősöket, rokonokat. Jól kerestek vele, de megmondták, aki eltesz valamit, rögtön szedheti a sátorfáját, és mehet – emlékezik Bálint József.  Az egyik ismerősük pipát szívott, dózniban tartotta a dohányt. Talált valamit, eldugta a dobozkába, a többiek mindjárt észrevették, szóltak, haza is küldték. Bálinték az aranyak forgalmi értékének megfelelő pénzt kaptak, földet vettek rajta.

A közel félméteres aranypálcának folytatódott a története. Horthy Miklós szegedi látogatásakor, 1926 őszén még pálcának látta. Most azonban ismét nyakék alakú, bár látszanak rajta a kiegyenesítéshez használt kalapács nyomai.

Ásatás a nagyszéksósi Bálint-tanyán 1934-ben.
Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum
Hátizsákban menekítették az aranyakat

A hun aranyak utóélete is bővelkedik fordulatokban. Alföldi András, majd a harmincas években Fettich Nándor tette ismertté a kutatást szakmai körökben. A feldolgozáshoz az egész leletegyüttest felvitte magával Pestre. 1934-ben, amikor Cs. Sebestyén Károly megbízott múzeumigazgató beleltározta és feldolgozta a leleteket, egyszer csak megjelent a rendőrség és a nemzeti múzeum embere, Fettich. Elfogadtak ugyanis egy új múzeumi törvényt, miszerint a nemzeti múzeum kiválasztási előjogot élvezett. A fővárosi gyűjtemény két edényt tartott meg: a kelyhet és a tálkát. A szegedi lelet megjárta a világháborút is; [namelink name="Csallány Dezső"] igazgató hátizsákban menekítette fel a felbecsülhetetlen értékű kincseket a nemzeti múzeumba a front elől, majd a háború végén visszakapta a szegedi közgyűjtemény. Néhány lelet Fleiszig Józsefnek, a magyar–angol bank vezetőjének magángyűjteményébe került, lehet, hogy a Washingtonban felbukkanó almandinköves arany madárfejek az ő gyűjteményéből származnak. Kürti Béla 2002-ben leltározta be a tárgyakat tételesen a szegedi múzeumban, azóta páncélszekrényben őrzik a leleteket, de többször kiállították idehaza és külföldön.

Attila sírját lehet keresni

Összesen nagyjából kétszáz tárgy került elő, amely összesen megközelítőleg egy kilót nyom. Két aranyedény és három aranydíszes faedény volt köztük, több teljes lószerszám, ezüsttárgyak, valamint arany és ezüst ötvözete. Érdekes módon vas egyáltalán nincs benne. Jelentősége óriási, ez a legnagyobb hun aranylelet. Az aranykincs beazonosítására több elmélet született. Az a legvalószínűbb, hogy az V. század első harmadában élt hun fejedelem, Uptar vagy a vele közösen uralkodó testvére, Ruga sírjából származik. Az akkori szokásnak megfelelően a halotti tor maradékát – ételt, italt, fegyvert, lószerszámot, ékszereket – máglyára tették, és elégették, így mutattak be áldozatot az elhunyt emlékének. A maradványokat hantolták el titokban, hogy ki ne rabolják a sírt. Csontvázat feltehetőleg azért nem találtak mellette, mert nem feltétlenül halottal együtt temettek akkoriban. Ráadásul az előkelő hun vezér, Attila nagybátyja egy bajorországi lakomán ette halálra magát, lehet, hogy ott temették el. Nem Attila sírja tehát, aki jóval később, 453-ban halt meg. A világszerte emlegetett hun vezér temetésének módja viszont a nagyszéksósihoz hasonló lehetett. Helyét – Móra szavaival – lehet keresni, de nem érdemes, hiszen több ezer hektárt kellene átkutatni Szegedtől Szentesen és a Békés megyei Dombegyházán át Tápiószentmártonig. De az is lehet, hogy széthordták, vagy szétfújta a szél. Szó nincs tehát hármas koporsóról, amelyről a XIX. században született romantikus legenda szól.