Démoni ragály a Mórában

A pestis Ázsiából támadott a világra három hullámban: a 4. és a 8. században, 1348–49-ben és 1710–38-ban. A név fertőzést jelent. Soha nem veszett ki végleg, a gyógyíthatatlan kórt legutóbb Madagaszkáron mutatták ki – mondta Horányi Ildikó, a Semmelweis orvostörténeti gyűjtemény főmuzeológusa, a szegedi tárlat rendezője. A Móra-múzeumban mától április 25-éig látható a szörnyű betegségről sok rémisztő részlettel beszédes tárlat, amely – ismeretterjesztő értéke mellett – élményszerűen, hatásosan mutatja a kórt, amely ellen ma is tehetetlen az orvostudomány.

A bubópestis 1 hét alatt ölte meg minden harmadik áldozatát; égetően fájdalmas, tojásnyi gennyes dudorok burjánzottak el a nyakon, a hajlatokban. A tüdőpestis 3 nap alatt fojtotta meg a beteget. Feketehalálnak vagy dögvésznek hívták, mert a beteg orra, ujjai elfeketedtek. Okát nem ismerték; a rothadó levegőt okolták, ezért füstöltek, a cseppfertőzést szexuális önmegtartóztatással kerülték.

A bábukon látható, hogyan néztek ki a pestises betegek.
Fotó: Frank Yvette
Gyógyír nem lévén, a fekete mágiához fordultak. A félelem keltette hisztéria szülte a bánáti és dél-erdélyi vámpírhitet, ott őket okolták a betegségért. A rohamosan terjedő ragály vegyi fegyvernek is bevált: a tatárok pestises hullákat katapultáltak néhány városba, úgy igázták le, Amerika meghódítói pedig fertőzött takarót küldtek az indiánoknak. A pestisorvosok félelmetes zárt ruhában jártak; madárcsőrszerű álarcukban gyógynövények tisztították a levegőt – ez az első gázálarc. Megélénkült a vallásos élet: a szegediek Máriaradnára zarándokoltak a Szűzanya-képhez.