Fejlődik a borkultúra

– Az ember nem az elismerésért dolgozik, hanem hogy megvalósítsa elképzeléseit: például egyre jobb borokat készítsen – vallja Debreczeni Mónika. Az általa igazgatott – Villány középkori nevét viselő – Vylyan pincészet nevében nemrégiben átvehette Az év pincészete díjat. A 44 éves tulajdonos-birtokigazgató számos szállal kötődik Szegedhez: itt élnek szülei, hozzájuk, illetve a férje cégéhez, a Domet Ipari és Kereskedelmi Zrt.-hez hetente, kéthetente jár. – Ez mindig felüdülést jelent, hisz nagyon szeretem Szegedet.

Férje emléke is ide köti: a négy éve autóbalesetben elhunyt Debreczeni Pál rengeteget tett a városért, például a Szegedért Alapítvány létrehozásával. A szervezet soros elnöke éppen felesége
– ahogy mondja: biztosítva a kontinuitást. – A mai napig neki próbálok megfelelni – ismeri be a hazánk legjobb 50 üzletasszonya között számon tartott Debreczeni Mónika.

Férjével együtt építette fel a 90-es években a kisharsányi gazdaságot, amely elismert szőlőbirtokká fejlődött.
– Családunkban mindig fontos volt a bor szeretete – meséli, utalva Makó díszpolgárává választott testnevelő édesapja, Nacsa Imre és a szőlészetet-borászatot oktató édesanyja szerepének fontosságára. – Mindig szíven üt, ha belépek Makóra, a gyermekkori emlékek nagyon szépek, tavasztól őszig a Maros-parton múlattuk az időt – mondja Debreczeni Mónika, aki ma már kalandosnak tűnő elhatározással a szentesi Horváth Mihály gimnázium dráma tagozatára felvételizett. – Mindig érdekelt az irodalom, a versmondás. Jó választásnak bizonyult, nagyon szerettem azt a négy évet – mondja, hozzátéve: az itt szerzett kommunikációs képességeknek például egy borkóstolón is nagy hasznát veszi.

Persze a szakmai alapok sem hiányoznak: először férje mellett tanulta a borászkodás alapjait, majd a tekintélyes londoni Wine and Spirit akadémián képezte magát.

Olvas, túrázik

– Nagyon szeretek olvasni, megpróbálok időt szakítani a sportra, túrázásra, sátorozásra, de nem hétvégén, mert akkor általában elsodor az élet – vall szabadidejének eltöltéséről Debreczeni Mónika, aki éppen egy Hollandiában élő muszlim nőről szóló könyvet, Az engedetlent olvassa.

Szerencsére az itthoniak is pallérozódnak. – A magyar borkultúra fejlődik, a fogyasztók külföldre járnak, kóstolnak. Tíz évvel ezelőtt borfesztiválokon gyakran hallhattuk a kérdést: félédes vagy édes vörösbor van-e? Ez manapság egyre ritkábban hangzik el – mond példát Debreczeni Mónika, akinek lokálpatriotizmusa a borfogyasztásra is kiterjed: alföldi nedűt is szívesen kóstol. – Nagyon szeretem Somodi Sándor borait, sokat beszélgettünk annak idején a szakmáról, s ahányszor kóstolom a Frittmann testvérek borait, mindig megemelem a kalapom – meséli. – Nem vagyok borász, A-tól Z-ig nem én vagyok az, aki elkészíti a bort – hangsúlyozza, ám a szüretben, valamint a házasítások összeállításánál aktívan részt vesz. – Volt olyan borkóstoló csapat, amelyik először furcsán nézett: mit keres egy nő itt, aztán elcsodálkoztak a macsócskák, és remek hangulatú rendezvény kerekedett – eleveníti fel a nőkkel kapcsolatos előítéletek egyikét.
Nemcsak üzletasszonyként, anyaként is naponta bizonyít: 15 éves Flóra és 13 éves Janka lánya egyre nagyobb, de mindketten igénylik az együttlétet. Erre nyaranta közös sátorozással, tavasszal sok kirándulással van lehetőség. A borászat iránt is érdeklődnek, édesanyjuk meséli: – Belekóstolhattak nyáron a munkába, és nagyon élvezték.