Ki köpött a krémesbe?

– Ez a regény igazi krimi, nincs benne semmiféle posztmodern kísérlet. Amikor írni kezdtem, azt terveztem, hogy a történelmi krimik mintájára közelmúltba helyezett sztorikat mondok el két nyomozóval, akik egy ötrészesre tervezett regényfolyamban különböző ügyeken dolgoznak. A történések fő helyszíne Szeged, de Európa más térségei is érintettek. Az első nagy ügy a Magda Marinko nevéhez köthető gyilkosságsorozat, így az első kötet fő gyanúsítottja egy Marinkónak is megfeleltethető szerb bűnöző, akit különböző magyarországi gyilkosságokkal vádolnak, többek között Pongrácz cukrász meggyilkolását is az ő nyakába akarják varrni – mondja regényéről [namelink name="Kolozsi László"], aki a 90-es években jogi diplomával a zsebében Szegeden kezdte újságírói pályáját.

– Kevesen tudják, hogy Magda Marinkót a Z. Nagy-ügyben nem ítélték el, a nyomozati anyagok világossá tették, hogy nem ő volt az elkövető. Más gyilkosságok elkövetése, például egy orosházi házaspár megölése viszont bebizonyosodott, hogy az ő számlájára írható. Az orosházi család rokonságban állt Farkas Helga családjával is. Szegeden voltam újságíró, amikor ezeket az ügyeket igyekeztünk felgöngyölíteni; az oknyomozó munkában komoly szerepet játszott egy ismert újságíró, aki Varga néven jelenik meg a regényben. Ő segíti két újdondász kollégáját a nyomozás során – őket is be lehet azonosítani, egyikük ma az egyik kereskedelmi televízió híradójának riportere. A szegedi ügyekre a regényben adott megoldás becsapós lehet, nem fedi a valóságot, bár könnyen helyettesíthetőnek látszik vele. Vagyis a krimi fikció: vannak ugyan valóságalapjai, beazonosítható szereplői, mégsem dokumentumregény – hangsúlyozza a szerző, aki az utóbbi időben filmforgatókönyveket írt, kreatív írást tanított, a filmszemlén is díjazott Pál Adrienn dramaturgja volt. Sokat tanult a hollywoodi forgatókönyvíró mesterektől. Amerikai forgatókönyvíró kurzusokon is hallgatott néhány órát, megtanulta, hogy a szerkesztés rendkívül fontos.

Kolozsi László Szegeden játszódó krimijének szereplői jól felismerhetők.
A szerző felvétele
– A Ki köpött a krémesbe? klasszikus krimiformákat és szerkezeti elemeket használ. Olyan, mintha valaki egy sikerfilm forgatókönyvét írta volna át regénnyé. Igyekeztem hasznosítani, amit a kommersz filmek készítése során megtanultam. Megpróbáltam a cselekményt pörgővé tenni, mert roppant fontos, hogyan követik egymást az akciók, jelenetek annak érdekében, hogy olvasmányos legyen a szöveg. Pszichológusok vizsgálták, mennyi idő alatt lankad az ember figyelme, amikor könyvet olvas; ezeket a kutatási eredményeket is igyekeztem figyelembe venni, a szabályokat betartani. Annak ellenére, hogy a két főszereplő két szálon nyomoz, és egyikük a cukrászgyilkosság hazai, a másik a balkáni, délszláv hátterét deríti fel, a krimi mégis ízig-vérig magyar regény marad – mondja Kolozsi László, aki szerint a cselekmény időpontja is jól beazonosítható. – 1995-ben járunk, ami fontos év volt, jól emlékszem, mennyire pezsgő, sokszínű kulturális élete volt akkoriban Szegednek.

Vatikánba vezet a következő regény

Kolozsi László már írja a zárt egyházi világban játszódó következő regényét, amely Szegedről indulva egészen a Vatikánig vezet. Pénzmosástól a gyilkosságig minden van benne, ami kell egy jó krimihez. A szerző szerint a mostanában egyre népszerűbb svéd krimikkel, különösen Stieg Larsson és Jo Nesbo könyveivel rokoníthatók majd regényei. Mindkét svéd írónál fontos, hogy pontos szociológiai ábrázolást is adnak, ebben is követi őket magyar kollégájuk, aki társadalompolitikai szatirikus kriminek mondja regényét. Decemberre tervezi a következő kötet megjelentetését.