Lajos, a szegedi ingyen ölelő

A vezetékneve elhallgatását kérő férfi gyakran tűnik fel Szeged belvárosi utcáin „ingyen ölelés", angolul többes számban „free hugs" feliratú táblával.

– Kapok hideget és meleget is, de a negatív véleményekkel nem törődök, mindenkinek joga van azt gondolni, amit csak akar. Mondtak már rám nagyon csúnyákat, de nem zavart – meséli az ingyen ölelő.

Legnagyobb öröm számára, amikor kisgyerekek állnak meg előtte a nagymamájukkal, és azt kérdezik, mi van a táblára írva. Amikor a mamák elmondják nekik, örömmel ugranak Lajos nyakába, aki igyekszik saját, hatéves kisfiával minél több időt tölteni.

Egy jó ölelés fél percig tart, és négy kell belőle. Így ölel Lajos a Kárász utcán.
Fotó: Karnok Csaba
– Havonta egyszer fogom kezembe a táblát, a szabadidőmben. Egy éve csinálom, eleinte nekem is furcsa volt, de megéri. Jót tesznek a pozitív energiák, remek érzés mosolyt csalni az emberek arcára – mondja a férfi. Egyszer egy férjét elvesztő nő az ő ölelésében lelt vigaszt, de olyan is előfordult, hogy valaki elsírta magát. A belvárosi pozitív ember szerint külföldön sokkal nagyobb sikere van ennek a mozgalomnak, mint itthon, rengeteg turista és külföldi egyetemista öleli meg Szegeden. Hozzáteszi, hogy az országban sokan sétálnak ilyen táblával az utcákon, a közösségi oldalakon is létezik a mozgalom.

Lajos szerint egy valamire való ölelés ideje minimum fél perc, ebből egy egészséges embernek legalább négyre van szüksége naponta.