Otthonom, ahol a laptopom - interjú Podmaniczky Szilárddal

- Milyen mostanában a kapás?
- Ezt a horgászoktól kellene megkérdezni, 2004 októbere óta nem horgásztam. De ha jól tudom, mindenki panaszkodik, hogy nincs hal, mert lehalászták. De hát ezt mondják már harminc éve. És valószínűleg 30 éve lehalásszák.

- Egy ideje ön is azok táborát gyarapítja, akik hosszú együttélés után különváltak Szegedtől. Milyennek látja a várost most, a Balaton mellől?
- Nincs más képem, mint amilyen volt. Bár vártam, hogy másként fogom látni, talán még jobban el kell távolodnom időben, de akkor meg már a változást fogom benne látni. Semmi bajom nincs a várossal, nem azért költöztem el, hanem mert másfajta életmódra vágytam, amit egy város jellegénél fogva nem tud megadni. Itt nagy terek vannak, gyönyörű helyeken biciklizek nap mint nap, a kertemből látni az északi dombokat, a dolgozószobámból este a kivilágított Gömbkilátót. Másfelől: ellenkező irányba haladtunk a várossal. Szeged nyüzsgő hely lett, én meg lassulok.

- Egyébként milyen kapcsolatokat ápol a várossal, és hová megy "haza" inkább: Szegedre vagy Ceglédre?
- Cegléden a szüleim laknak, Szegeden meg a gyerekeim. Azt hiszem, geológiailag nem tudom meghatározni az otthonomat. Vagyis inkább azt mondhatom, ott vagyok otthon, ahol a feleségem és a laptopom van.

Otthonom, ahol a laptopom... Fotó: Segesvári Csaba
- Az írók és könyvkiadók egyaránt kíváncsian figyelik, hogyan boldogul a piacon a Podmaniczky Művészeti Alapítvány, amely a könyveit megjelenteti. Hogy érzi, beváltotta-e ez a rendhagyó vállalkozás a hozzá fűzött reményeit?
- Be. Ráadásul kiderült, hogy élvezem is a könyvcsinálást. Élvezem kitalálni és létrehozni a könyvtárgyat. Olyannyira, hogy Költészet napjára egy fiatal költő, Hartay Csaba Nyúlzug című gyűjteményes kötetét is kiadjuk. Arról nem voltak illúzióim, hogy majd én sokkal nagyobb példányban adom el a könyveimet, mint a kiadók. Az úgynevezett kulturális piac a tárgyi piac egyfajta rossz analógiája. Művészeti érték nagyságát nem a fogyasztás mértéke határozza meg. Legfeljebb arra ad iránymutatást, hogyan fogyaszt a tömeg. Ráadásul a magyar piac sznobisztikusan nevekre orientált, nem pedig produkciókra. Én nem akarok ilyen suta versengés részese lenni. Az én könyveim azzal lesznek egyedien mások, hogy nem csak tartalmukban az enyémek, de magát a könyvtárgyat (borító, tördelés stb.) is én találom ki.

- A Szezon című film, amelynek forgatókönyvét írta, ma már DVD-n is kapható. Több forgatókönyvet is írt, most is van ilyen munkája. Mennyire biztos kenyér ez? Meg tud élni Magyarországon egy író a filmiparból?
- Ha egy író csak írásból, vagyis a saját szellemi produkciójából akar megélni, akkor nap mint nap újra ki kell találnia magát, folyamatosan megvalósítható öltletekkel kell előállnia. Ha csak egy kicsit is kihagy, könnyen lehetnek tragikus egzisztenciális következményei. A forgatókönyvírás ennek egy szelete, igaz, nem amerikai módon, de azért jól megfizetik.

- Évek óta megy egy érdekes sorozata az Élet és Irodalomban, a Szép Magyar Szótár. Mikor jelenik meg ez könyv alakban?
- A tervek szerint 2009. Könyvfesztivál. 800 oldal lesz, 5000 szócik, és idén augusztusban lesz öt éve, hogy folyamatosan írom. Aztán jön a szerkesztés, erre Reményi József Tamást kértem föl, mert ekkora anyag áttekintéséhez külső szemre van szükség. Aztán találnom kell hozzá egy komoly szponzort, a pénzügyi tervezés máshogy elképzelhetetlen.

- Milyen érzésekkel fogadta a díjat, és mit gondol általában az irodalmi díjakról?
- Nagyon jó érzéssel fogadtam, egyfajta elégedettség érzésével töltött el. Rengeteg gratulációt kaptam, dísztáviratot, e-mailt, még külföldről is jött levél. Író ember nem kívánhat ennél többet: érezni azt, hogy szeretik. És erre kiválóan alkalmasak a díjak.

- Mit gondol József Attila költészetéről?
- Szeretem. Támpont és mérték egyszerre. Mindig olyan hazában szerettem volna élni, ahol "bársony nesz inog" és "a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok".