Sokakat érint a krónikus fáradtság

A krónikus fáradékonyság egyre több embert érintő tünetcsoport. A benne szenvedők erőtlennek, kimerültnek érzik magukat, folyamatos fáradékonyságra, testi-lelki gyengeségre, elerőtlenedésre panaszkodnak. Gyakran testi tünetek kísérik, például izomfájdalom, fejfájás, zsibbadásérzés, szédülés, alvászavar. Gyakori, hogy a szexuális érdeklődésük lecsökken. Több mint száz évvel ezelőtt leírták már a tünetegyüttest. Olyan irodalmi nagyságok életrajzában lelhető fel ez a szindróma, mint Arany János, Ady Endre, Babits Mihály.

A krónikusfáradtság-szindróma többtényezős eredetű. Kialakulásában szerepet játszik a túlhajszoltság, a környezeti stressztényezők, vírusos megbetegedés, emocionális problémák. Genetikai kutatások folynak, a genetikusok mutációról, a génkifejeződés abnormális eltéréseiről beszélnek.

A fáradékonyság több betegség tüneteként megjelenhet, mint például vérszegénység, cukorbetegség, az ACTH-hormon túltermelődése, pajzsmirigy-alulműködés, egyes máj- és szívbetegségek, hosszan tartó fertőző betegség, alvási apnoe, szklerózis multiplex, ételallergia, herpeszvírus-, mononukleózis-fertőzés, öröklött vagy szerzett immungyengeség vagy a túl sok koffein. A pszichiátriai betegségek közül a depresszióban és a szorongásos spektrum egyes kórformáiban jelenik meg fáradékonyság mint tünet.

Sokakat érint a krónikus fáradtság.
A krónikus fáradékonyság nagy részénél nincs a háttérben diagnosztizálható betegség. Ezeknél az embereknél megfigyelhető a maximalista attitűd, az önbizalom hiánya, az érzelmek kifejezésének nehézsége. Felborul a munka és pihenés aránya. Az ingerszegény életmód vagy munka, a társadalmi izoláció szintén krónikus fáradékonysághoz vezet. Ha az egyén munkája túl felelősségteljes, és nincs arányban a rá kapott úgynevezett megerősítőkkel, mint a pénz, a sikerélmény, a jó munkahelyi légkör, fáradékonyságot okoz. Ugyanide vezet, ha valaki a magánélete vagy munkája során folyamatosan a büntethetőség légkörében él, fenyegetettséget érez.

A krónikusfáradtság-szindrómában szenvedő emberek rendszerint nagyobb testi-lelki terheket visznek, mint amit elbírnak.

Bár a szindróma nem válogat sem nemben, sem korban, sőt gyerekeknél is leírták már a megjelenését, mégis leginkább a 40 és 60 év közötti nőket veszélyezteti. A multikauzális betegségeredet a terápiában komplex megközelítést kíván. A kezelés annál eredményesebb, minél több területre kiterjed.

Brit kutatók szerint a leghatékonyabb a kognitív viselkedésterápiás technika. A terápia fázisai röviden: 1. Az egyén állapotfelmérése, kognitív szempontú diagnosztika, terápiás célok felállítása 2. Az állapottal kapcsolatos elképzelések felismerése, átértékelése 3. Az egyén számára gátló, hibás attitűdök átgondolása, újraértékelése 4. A problémamegoldó képesség fejlesztése 5. A jövőtervek, a hasznos stratégiák összefoglalása.

A komplex terápiában helye lehet antidepresszív gyógyszeres kezelésnek is. Az életmódrendezés a kezelési terv része. Ha szükséges, fizikoterápia, gyógymasszázs szóba jöhet. Fontos a sport fokozatosan növelve a fizikai terhelést. Az időstrukturálást optimalizálni kell, az alvást rendezni (se túl sokat, se túl keveset). Ki kell alakítani egy észszerű étrendet, amiben helyet kap a komplementer terápia. Kiemelendő a B-vitaminok szerepe, a magnézium, a nátrium, a cink pótlása. A nyomelemek bevitele az ATP-felszabadulást segíti, ami a szervezet elsődleges energiaforrása.

Dr. Boros Ildikó pszichiáter,
Park Egészségközpont