2011.03.11. 21:12
Szegedi fiatalember a japán földrengésben
Szeged - Japán eddigi legnagyobb földrengése rázta meg tegnap a szigetországot. A 8,9-es erősségű mozgásban és az azt követő szökőárban több százan haltak meg. Lapunknak egy Tokióban élő szegedi fizikus mesélt a katasztrófáról, amelyhez hasonlóra alig volt még példa a világon.
Pusztító erejű, a Richter-skála szerinti 8,9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét magyar idő szerint péntek kora reggel. A földmozgás, amely a modern földrengésfigyelés tíz legerősebb mért rengése között szerepel, szökőárhullámot is elindított a Csendes-óceánon. A cunami letarolta Japán északi, partvidéki régióit, a halottak száma több százra tehető.
Japán eddigi legnagyobb földrengését egy szegedi fiatalember testközelből élte át. [namelink name="Beke Szabolcs"] három éve él a szigetországban: fizikusként dolgozik Tokióban, ahol mikrochipeket tervez. Bár telefonon az ottani rendszer terheltsége miatt nem tudtuk elérni, interneten sikerült kapcsolatba lépnünk vele. Japán idő szerint késő este és éjszaka még mindig mozgott a föld, többször is jelezte beszélgetés közben, hogy reng a ház.
– Megvagyunk, de nagyon kemény a helyzet, ahogy az a hírekben is olvasható – kezdte beszámolóját a 33 éves fiatalember, órákkal az első rengés után. – Délután fél 4-kor kezdődött, és először nem is tulajdonítottam túl nagy jelentősséget neki. Japánban ugyanis a földmozgás teljesen hétköznapi dolog, olyan gyakori, mint otthon mondjuk a zivatar. Nagyjából 20 másodperc után azonban éreztem, hogy ez most durvul. Az ötödik emeleten dolgozom, de még ott is felborult a kukám, hullottak a könyvek a polcokról. Úgy láttam, jobb, ha menekülőre fogom.
Szabolcs a lépcsőn futott le az utcára, közben több embert is látott elesni, hiszen nagyon nehéz volt a földrengés idején állva maradni. Az utcán pedig azt látta, hogy a parkoló kocsik, sőt még a metrószerelvények is billegnek.
– Nálunk szerencsére nem volt pánik, a japánok nagyon fegyelmezett emberek. De tény, hogy még a kollégáim sem éltek át hasonlót – mesélte a szegedi fiatalember, aki beismerte: megijedt. – Eszembe jutott, hogy talán ma ebédeltem utoljára. De amikor kiértem az épületből, megnyugodtam. Háromszor mentem vissza, de ott nem éreztem magam biztonságban.
Tokióban egyetlen ház sem dőlt össze. Ez a szigorú földrengésvédelmi szabvány szerinti építkezésnek köszönhető: még a több száz méter magas épületek is ellenálltak az iszonyú erejű rengésnek. Szabolcs környezetében nem sérült meg senki, ám fotókat nem készített a történtekről. – A rengést a kép úgysem tudja visszaadni – érvelt.
A földmozgások egész nap és egész este tartottak. Mivel ilyen esetben a legtöbb haláleset és sérülés a leeső tárgyak miatt történik – 1995-ben Kobe-ban 6400-an haltak meg, amikor álmukban rájuk dőlt a berendezés –, adódott a kérdés ottani idő szerint éjjel fél 2-kor: nem fél-e lefeküdni. Szabolcs azonban erre határozott nemmel felelt, ahogyan arra is, a történtek után nem jutott-e eszébe hazajönni.
– Megijedtem, de annyira nem, hogy hazáig fussak.
Honma családjáért aggódik
A Tisza Volán SC egykori támadója, a ma már a Siófok labdarúgócsapatát erősítő japán Honma Kazuo tegnap reggelje idegesen indult, hiszen ébredés után egyszerre olvasta számítógépén a hírt, és kapta a figyelmeztető telefont szigetországi barátjától: nagy katasztrófa történt hazájában. Mint lapunknak elmondta, egy órán keresztül hívogatta családját, míg végül sikerült őket elérnie. – Szerencsére nincs bajuk, de nem tudnak hazamenni – mesélte a focista. – A húgom munkahelyén éjszakáznak, mert az utórengések miatt nem mernek metróra ülni, hogy Tokióból hazautazzanak. Az a legnagyobb félelmük, hogy a metróban ragadnak.
