Szükség van a vőfélyekre - Nem divat az ízes beszéd

„Dicsérjük a Jézust, az Úr Istennek fiát, / terjessze e házra őrző szent angyalát. / Mint vőfélyt küldött vőlegényünk engem, / hogy e ház virágszálát számára kikérjem." Ilyen és ehhez hasonló rigmusokat szaval Kis-Lukács Zsolt, harmincnégy éves szegedi vőfély, amikor a lányos háznál kikéri a mennyasszonyt a vőlegény számára.

Szegi Tibor szereti a hagyományokat: több mint harminc rigmust tud és tíz éve vőfélyeskedik Fotó: Miskolczi Róbert
– Már gyerekkoromban is nagyon tetszett a vőfélyeskedés, az ízes magyar beszéd. Ennek csínja-bínja apáról fiúra szál, de mivel nálunk, a családban senki sem számít „szakmabelinek", több, idős vőfélytől tanultam. Összeírtam a verseket, és újakat is gyúrtam belőlük. Tizennégy évvel ezelőtt debütáltam, az egyik barátom húgának esküvőjén. Azóta szájról szájra terjed a hírem – magyarázta Kis-Lukács Zsolt, aki élelmiszer-technológus mérnök.

Rímbe szedve

„Nagy nap ez a mai dicső lakodalom,
ilyenkor az öregapám is berúgott nagyon.
Őszülő fején félrevágta a pörge kalapot,
s fehér nadrágjában jól meghúzta a gatyamadzagot.
Sarkantyúját büszkén nótára pengette,
midőn öreganyámat a táncban jól megpörgette.
Elfelejté minden búját bánatát,
ha a cigány szépen húzta a nótáját.
Hagyományos jókedv serkentse szívünket,
soha bú meg ne rontsa a mi jó kedvünket.
Jó muzsikusok ne szunnyadozzatok,
szünet nélkül jó nótát húzzatok!
Éljen!" – mondta el egyik rigmusát Kis-Lukács Zsolt.  A vőfély munkája májustól októberig tart. A szezonban körülbelül 20-30 esküvőt celebrál. A polgári házasságkötés időpontját hat hónappal előbb lehet csak lefoglalni, érdemes a vőfélyt is akkor „megrendelni". A szegedi férfi nemcsak városunkban, hanem számos Csongrád megyei településen – például Szatymazon, Sándorfalván, Kisteleken is – vállalt esküvőt. Sőt a fővárosba, a Dunántúlra és a Vajdaságba is hívták dolgozni. Tizenöt-húsz év alatt sokat változtak a házasulni vágyók igényei: korábban nem volt divat a gyertyafénykeringő, s a városi esküvőkön egyre kevesebb versikét kérnek a fiatalok.

– Mindig tiszteletben kell tartani a jegyesek kívánságait. A jó ízlés határát sosem szabad feszegetni. Évről évre változik az esküvők stílusa: egyre kevesebben kérik a ceremónia legmeghatóbb részét, a lánykikérést, a menyasszony és a vőlegény elbúcsúztatását a szülőktől, és a régi játékok helyett az újakat szeretik – mondta Szegi Tibor. Hozzáfűzte: az elegáns esküvőkön is kap szerepet a vőfély, de a párok kevesebb hagyományőrző fordulatot kérnek. Például a fiatalok a míves beszéd helyett jobban kedvelik a családi eseményekről vetített diafilmeket, videó összeállításokat.

A ceremóniamester szerepét is el szokta vállalni Szegi Tibor, bár nem szívesen. Ugyanis ilyenkor az elegáns, általában szállodában tartott esküvőkön már csak annyi a feladata, hogy konferálja az eseményeket, még szalagos és hímzett vőfélyruhát sem ölthet magára, mert – a többi vendéghez hasonlóan – csak öltönyt viselhet.

Vőfély vagy ceremóniamester?

– A lakodalmakon a vőfélyek a keresettebbek. A ceremóniamestert általában csak a 150 fő feletti elegáns, nyugati típusú esküvőkön divat alkalmazni. Attól függően, hogy mennyi ideig veszik igénybe a szolgáltatásaikat, mindkét esetben 40-60 ezer forint között vállalják egy-egy lakodalom „levezénylését" – magyarázta Pleskó-Almási Anita, az egyik szegedi esküvőszervező iroda vezetője. Azt is megtudtuk tőle, a több nyelven tudó ceremóniamestereket jobban meg kell fizetni. Egy vegyes esküvőt konferáló szakember akár hetven-nyolcvanezer forintba is kerülhet.