Színház az egész Népstadion - 80 ezres SZÚR-meccsek - fotókkal

Mi lehetett a SZÚR titka? Talán az, hogy az 1960-70-es években egyetlen tévé és rádió volt. Aki itt szerepelt, még népszerűbb lett. Mivel pedig a legjobb színészek szerepeltek, őket szerette a nép, nem a valóságshow szereplőit. Focimeccsen színészeket látni, két okból is a világ legjobb szórakozása volt. Először is Albert, Bene, Tichy, Farkas idejében a focit magát jó volt nézni. Aztán a színészek esendő vagy éppen meglepően jó focitudása igazán mulatságos volt. Erre a cikkre készülve átnéztünk vagy ötven fotót és visszaemlékezést, s úgy tűnik, a SZÚR-nak volt egy rejtett titka is: a résztvevők tényleg kiváló színészek és újságírók voltak, közöttük nem volt egyetlen pojáca sem. 

Tolnay Klári gólja

Az 1960-70-es években a Népstadiont megtöltő SZÚR, vagyis a Színészek-Újságírók Rangadó őse egy 1920 nyarán a budapesti MTK-pályán rendezett meccs volt. A színészcsapat balhátvédje, Salamon Béla már ekkor megmondta, hogy „a színészek is tudnak úgy futballozni, mint a futballisták színészkedni”. A SZÚR-ok szegedi története is korán kezdődött. 1924. május 5-én így szólt a szegedi színészek és újságírók közötti első focimeccs jelmondata: Csak nevetni lehet! Az újszegedi SZAK-pályán fellépő újságírói válogatott kezdőjében szerepelt Juhász Gyula, a költő is, aki az alkalomra négysoros indulót írt a Hunyadi László „Meghalt a cselszövő” dallamára. Ezt énekelve vonult be az újságírói csapat, a színésznőket éltetve. A meccsen ugyanis négy fiatal színésznő volt partjelző. Rendes bírót is hívtak, de Andor Zsigmond színházigazgató a maga részéről trombitával jelezte, ha szabálytalanság történt.

(Juhász Gyulát egyébként sem hagyta hidegen a foci. Thékes István újságíró kolléga - nagyapja Juhász Gyula öccse volt - őrzi a költő szegedi Bástya-meccsekre szóló 1927-28-as bérletét, amelyen így rövid l-lel ez áll: „Álandó szabadjegy”. Juhász Gyula 1928 március 4-én a Bástya újszegedi, Sabaria elleni meccse elé Olympiai óda (Pindaros 1. Újszegedi ódája szegedi Bástyának) címmel a Délmagyarország megrendelésére írt pindaroszi verset az újságba: „Bástya arany-pajzsos szülőanyám te,/ Nincs nekem a te ügyednél fontosabb,/ És a vasárnapi viadalnál,/ Melyben megbirkózunk Sabáriával.” A tét a legjobb vidéki csapat címe volt, de a valóság rá sem hederített Pindaroszra; a Bástya 3:0-ra kikapott. )

A szegedi színész-újságíró meccseken rendszerint az újságíró-válogatott nyert, kivéve az 1935-ös mérkőzést, amelynek nem maradt fenn az eredménye. A vége felé már a jelenlévők sem tudták, pedig ennyit illett volna, mivel a játékvezető dr. Pálfy József, Szeged polgármestere volt. Az egyik gólt ugyanis Tolnay Klári (partjelző) érte el és mivel a jegyzőkönyvet a szabadtéri Mascagni-előadásán fellépő olasz tenorok hazavitték, a Délmagyarországban is csak kérdőjelek maradtak a gólok helyén. 

Telt házak a Népstadionban

Az 1990-ig lejátszott 49 meccsen 17-szer a színészek nyertek, 11-szer döntetlen volt, 21 találkozón az újságírók voltak jobbak. A SZÚR-ok telt házas korszaka 1959-től kezdődött, a Fradi pályán. 1960-tól rendeztek komédiázást a meccs előtt, Latabár Kálmánnal, Kazal Lászlóval, Csákányi Lászlóval, Kibédi Ervinnel, az eredmény pedig az lett, hogy lassan többen rekedtek kint, mint ahányan befértek. 1963-tól került a SZÚR a Népstadionba és innentől zsinórban minden évben 70 ezernél több néző látta, 1969-től pedig 80 ezres telt ház volt 1977-ig. 1970-ben a szervezőkhöz 450 ezer jegyigénylés érkezett, ezért a májusi meccs után szeptemberben rendeztek még egy mérkőzést - és erre is tele lett a Népstadion. 

A színészcsapatban kezdetben Zenthe Ferenc, Garas Dezső, Bodrogi Gyula, Bitskey Tibor, Szirtes Ádám, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Suka Sándor, Kazimir Károly játszott, valamint Papp László, a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, úgy is mint filmszínész (Nehéz kesztyűk). A táncdalfesztivál a kapuba repítette Koós Jánost bohóckodni, a csapatba pedig egy jó jobbszélsőt, Aradszky Lászlót. Az 1960-as évek végén érkezett a gólzsák csatár, Bujtor István, a gyors Juhász Jácint (12 másodperc alatt futott százon), Solymos Antal a kemény balhátvéd az Express együttesből. Az 1970-es évek elején jött a másik gólkirály, az énekes Ihász Gábor. Az újságíróknál a tévé, a rádió, az MTI és a Népsport adta a csapatot, benne kezdetben Szepesi György, Boskovics Jenő, Bokodi Béla, Vitray Tamás, Várkonyi Sándor, Zsengellér Zsolt, majd a szélvészgyors Gyulai István (28-szoros magyar bajnok rövidtávfutó, később a Nemzetközi Atlétikai szövetség főtitkára), Kopeczky Lajos, Egri János, Novotny Zoltán, Lantos Gábor, Módos Péter, Kaplár F. József és egyetlen szegediként Thékes István.

Tilos a fél pálya

 „Gyermekkoromban, a Szepesi György által közvetített magyar-osztrák meccseket hallgatva arról ábrándoztam, hogy egyszer én is pályára léphetek nyolcvanezer néző előtt a Népstadionban” – emlékezik Thékes István. A későbbi újságíró már 11 évesen a Szegedi Honvéd játékosa volt, majd meghívták az ifjúsági válogatottba, NBI-es kerettag volt Diósgyőrben. Miközben jogi diplomát szerzett, az 1970-es években sportújságíró lett többek között a Délmagyarországnál, később a Népsport/Nemzeti Sport-nál. Játéktudása kapóra jött a SZÚR újságíró-válogatottjában: 1973 és 1986 között 15-ször játszott 60-80 ezer néző előtt a Népstadionban. „1973-ban játszottam először. Mivel aktív labdarúgó voltam, a színészek kezdetben nem akarták elfogadni, hogy az újságírócsapatban pályára lépjek. A kompromisszum az lett, hogy beállhattam, de a félpályán nem mehettem át. Akkor fogadtak el teljesen, amikor a következő évben náluk meg Ihász Gábor került a csapatba. Ihász Gabival együtt voltunk ifjúsági válogatottak 1963-ban.” 

Thékes kolléga elmondhatja, hogy a SZÚR-on Albert Flóriántól tartottak még így a színészek. Albert ugyanis 1967-ben 15 percet játszhatott az újságírók csapatában, azzal a feltétellel, hogy az általa rúgott gólokat nem számolják bele az eredménybe. 

A 120 éves balszárny

 „Eredeti posztom a balfedezet volt, de a SZÚR-on azt játszottam, amit kellett: futottam a labdák után és próbáltam szervezni a játékot” – mondja Thékes. A meccseknek ugyanis volt egy kis álldogálós jellege, de ezt a közönség nem bánta. Bármit megünnepelt, ami egyéni és mókás volt. Azt is, hogy Major Tamás szalonnázott a kapuban, hogy Kibédi Ervin sakkozott egy asztalnál a félpályán, és azt is, ha bejött egy csel, de futni már nem bírt a játékos. Zenthe Ferenc mesélte, hogy az egyik SZÚR-on már az ötödik percben lógott a nyelvük a hőségben; a Suka Sándorral alkotott balszélen sorra kapták a hosszú indításokat hátulról, ám a labdákat nemigen tudták elérni. „A negyedik-ötödik tért ölelő, hosszú passz után Suka már hörgött, elalélt, majd összeszedve minden erejét letérdelt a kimeszelt oldalvonalra, két kezét összekulcsolva, könyörögve fordult hátra: - Drága fiaim! Legyetek irgalmasak, ne toljatok ki velünk, vegyétek már észre, könyörgöm: összesen százhúsz éves a balszárny!”

Fekvőtámasz show

1973-ban a szervezők felismerték, hogy a futóteljesítmény nem fog nőni, ezért eltörölték a les szabályát. Emiatt abban az évben SZÚR-gólrekord született: 9:8 arányban nyertek a színészek. Bujtor István már az első percekben a kapunak háttal gólt ollózott és azután még négyet szerzett. Bár időnként úgy tűnt, mintha a szórakoztató meccs eredménye meg lenne beszélve, Thékes István szerint ilyesmi sosem történt, sőt kemény összecsapások is voltak a pályán. Mindkét oldalon szerepelt egy-egy volt jégkorongozó, az énekes Solymos Antal és a tévés Egri János, akik nem sokat finomkodtak a támadókkal. A szervezők erre is készültek: a sárga lapos figyelmeztetés helyett a vétkesnek ott helyben 5-10 fekvőtámaszt vagy egy kör futást rendelhetett el a bíró. A nézők persze várták az eseményt, és a meccs sem folytatódhatott addig, amíg az illető végig nem szenvedte a penitenciát. A büntetés ellógása kizárt volt, mert a meccset Papp László és az ugyancsak olimpiai bajnok Földi Imre súlyemelő vezette. Sőt, Papp Laci igazi pedagógusi döntése nyomán Boross Dezső, az újságírók kapusa azért kapott 5 fekvőtámaszt, mert kinevette a fekvőtámaszozó Németh Sándort.

Surda lő, gól!

 „Ha az eredmény nem is volt megdumálva - engedi meg Thékes István, - az talán igen, hogy a SZÚR-ra meghívott híresség gólt rúgjon. Erre felrobbant a lelátó.” 1973-ban például 80 ezer ember várta, hogy a színészcsapatba a második félidőre beállt Ljubisa Szamardzsics betaláljon. Szamardzsicsot ekkor az Amerre a vaddisznók járnak című sorozat miatt hívták meg, de 1985-ben ismét díszvendég volt, mert a Forró szél Surdájaként is meghódította a magyarokat. Thékes szerint Szamardzsics szerette a focit, de eléggé ügyetlen volt, s nem volt könnyű vele gólt rúgatni. Meg is maradt egy fotó, amelyen Bujtor Istvánnal nevetik, hogy a hórihorgas szerb színész ezt is kihagyta. Végül, 3:3-as állásnál csak sikerült. Az 1970-es SZÚR-on eredményes Kloss kapitány (vagyis a lengyel Stanislaw Mikulski) után Surda lett a második gólszerző idegenlégiós a találkozók történetében.

Pista, te rúgd!

Thékes István tucatnyi gólt szerzett a Népstadionban, és tagja volt az 1984-ben Franciaországban Európa bajnokságot nyert újságíró-válogatottnak. Góljai közül legszívesebben egy győztes gólra emlékszik: „1975-ben 80 ezer néző előtt 3:3 volt az állás. A háromból egyiket én lőttem, a másik kettőt Várkonyi Sanyi, a Népsporttól. A színészek közül Ihász, Bujtor és Fülöp Zsigmond rúgott gólt, de a vége felé kihagytak egy 11-est. Az utolsó percekben aztán Zsolt István játékvezető nekünk is megítélt egy büntetőt. Hoffer József volt az újságírócsapat edzője, korábban szövetségi kapitányom az ifi válogatottban. Józsi bácsi felugrott, hogy Pista, te rúgd! Emlékszem, a Keleti pályaudvar felőli kapuba rúgtam, ezzel a góllal nyertünk.”

Kloss kapitány vodkája

A helyi meccsek után 1969 és 1972 között a SZÚR négyszer haknizott Szegeden, és ilyenkor mindkét csapatba helyi színészek és újságírók is kerültek. 1969. július 21-én 16 ezer néző előtt a SZEOL-pályán 4:3-ra az újságírók nyertek. Csapatukba a Délmagyar szerzői, Nikolényi István, Bagaméry László, Polner Zoltán, Ács Sándor is befértek; a színészeknél pedig két szegedi operaénekes, Gyimesi Kálmán és Réti Csaba is pályán volt. Sándor Csikar vezette a meccset. 1970. augusztus 16-án a Kockázat című lengyel sorozat főszereplője, Stanislaw Mikulski is pályára lépett Szegeden. Nem is akárhogyan, négylovas hintó hozta a stadionba, ahol barackpálinkával és lengyel vodkával koccintott tizenkét nézővel a lengyel-magyar barátságra. A pálya szélén Szepesi György rögtönzött interjút Kloss kapitánnyal, és magyar hangjával, Bitskey Tiborral. Az eredmény: Újságírók-Színészek 2:1 (0:0), a színészeknél Zenthe Ferenc talált be. 1971. augusztus 15-én a meccs 3:3-mal ért véget, Grosics Gyula vezette, a gólokat Fülöp Zsigmond, Juhász Jácint, Komlós András (színészek), valamint Szabó Ferenc, Vas István Zoltán és Bagaméry László szerezte. Az újságírók kapuját Gyürki Ernő védte. 1972. szeptember 17-én hétezer néző előtt 8:6 lett a vége, ismét az újságírók javára. Az újságírók góljait Bagaméry László (3), Thékes István (2), valamint Boskovits Jenő, Várkonyi Sándor és Gyenes J. András szerezte. A színészeknél Bujtor István (3), Aradszky László, Juhász Jácint és Kovács István talált be.

Irány haza

Az újságírók csapata a SZÚR-on kívül is gyakran játszott, időnként más országok újságíró-válogatottjával. Egy ilyen alkalommal 1984-ben az újságíró válogatottak Franciaországban rendezett Európa bajnokságát is megnyerték. - Szép idők voltak, a SZÚR-meccseknek hangulata volt – emlékezik Thékes –, de egy sportújságírónak a hétvége a munkát jelentette. A Népstadion SZÚR rangadói után gyakran megtörtént, hogy nem a Sport szállóba, a bankettre mentem, hanem a Nyugati pályaudvarra, és irány haza, dolgozni.”