Emberábrázolások a szegedi falakon – Fotók

Aki a Tisza Lajos körúton sétál, annak biztosan feltűnnek a 79. szám alatti épület erkélyt tartó férfialakjai. Amikor elkészültek, még senkinek nem juthatott volna eszébe, hogy messziről úgy néznek ki, mintha telefont tartanának a fülükhöz. Egy diákvicc szerint a kariatidák fájó arcukat érintve a fogklinikát nézik, és azt mondják: de átmennénk egy fogászhoz, ha elmozdulhatnánk innen! A szegediek körében Négyembörös házként ismert Preszly-házat a 19. század végén építették fel. Tulajdonosa, Preszly Károly a telket az árvíz évében vásárolta meg, a ház az 1880-as évek elején épült fel historizáló stílusban. 

Az oszlopokat helyettesítő férfialakokról kapta "becenevét" az épület, amiről cikkünk témája eszünkbe jutott. Messze nem ez az egyetlen építmény ugyanis - ahogy ezt látjuk is nap mint nap - amit egész alakos emberábrázolások díszítenek. A szegedi fejes házak után ezúttal arról beszélgettünk Tóth István történésszel, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Helytörténeti és Irodalomtörténeti Osztályának vezetőjével, hogyan, miért kerültek emberek a szegedi falakra? 

Férfiak az erkély alatt

A Négyembörös ház alakjai a legkorábbi egész alakos emberábrázolások között vannak, amiket a szegedi utcákon megtalálhatunk. Tóth István arról mesélt: a 19. század végének historizáló stílusa mitológiai alakok fejét, állatfejeket használt előszeretettel, nem az egész alakos megmintázás volt a jellemző. Többek között ezért is érdekes a négy férfialak, a teljes emberalakok használata ugyanis a szecesszió idején volt inkább közkedvelt - ebből a szempontból egy másik érdekesség a mai Juhász Gyula gyakorlóiskola épülete, falfülkéjében a nőalakkal és az angyalokkal. Ez ugyanis az 1930-as években készült el - de a 19. század végi historizáló stílusban. Ismerünk egyébként a Szentháromság utcán is egy épületet, ahol szintén férfiak tartják az erkélyt, de ők csak deréktól felfelé látszanak. 

Nők táncolnak az ügyészségen

A Szegedi Nemzeti Színház négy múzsája is ebben az időszakban került a helyére, a református palota éneklő gyermekszobrai pedig 1909 óta állnak az épület teraszának korlátján. Érdemes kitérni a homlokzati mozaikokra is: a Tisza Lajos körútra néző épületrész homlokzatán a magvető, a Kálvin tér felé néző épületrészen az arató alakja látható.  Az 1910-ben épült Stefánia 10. falán - az épületben ma az ügyészség, korábban szerkesztőségünk is működött - nőalakok táncolnak, van itt azonban egy másik nő is, aki jóval később került ide. 1956-tól 2005-ig működött a Vajda-palota sajtóházként, 2009-ben az ügyészség költözött falai közé. Ekkor helyezték el a homlokzaton Jusztícia alakját.

Sörfőzde és koszorús angyal

 Az 1930-as években épült a Rókusi Általános Iskola a Kossuth Lajos sugárúton, ahol a bejáratok fölött szintén emberalakok - párok és gyermekek - állnak. Ebben az időszakban készült el a mai SZTK épülete is, rajta az egészséges férfi, az egészséges nő és a gyógyítás szobrával. Jellemző volt, tudtuk meg Tóth Istvántól, hogy az épület funkciója adta meg a szobrok témáját: Magyar Ede tervezte Református Palotában is zajlott oktatás, és ha belegondolunk, az ügyészség és Justitia 21. századi esete is ebbe a sorba esik. 

A Tábor és a Mérey utca sarkán régóta nézegettünk egy házat, aminek falán fülkében korsót tartó férfi áll, itt, mint megtudtuk, egykor sörfőzde működött. Az egykori ipartestületi székház a Horváth Mihály utcában 1928-29-ben készült el, 1977-ben alakították át színházteremmé: homlokzatát mesterségeket ábrázoló szimbolikus alakok díszítik. 

Mellette az Iparcsarnok 1936-os, modernista épületén két egymással szemben repülő, férfi és női angyalalak tartja a mezőgazdaságot jelképező koszorút és az ipart jelképező fogaskereket. A hódmezővásárhelyi kerámiagyárban készültek.

Leverték a szecessziós díszeket

Sok alak, amit ma ismerünk, a szecessziós stílust képviseli. Ha már táncoló nőalakokról szó esett, meg kell említeni a Tábor utca és a Bartók tér sarkán álló, Magyar Edéhez köthető Goldschmidt-házat - a neves építész első szegedi munkája volt az 1905-ben átadott épület. 

Ha egy Szegedet nem ismerő turista ma ránéz, nem sejtheti, milyen kincset rejt a kapualj, és milyen szép volt egykor maga a ház is. A Tábor utcára nyíló szép, szecessziós fakapu mögé márpedig érdemes bepillantani. Egyszer volt olyan szerencsénk, hogy nyitva találtuk, és többen beszöktünk járókelők, gyönyörködni az indákkal és napkoronggal díszített, kecses nőalakokban: a stukkók mintájául a korszak híres táncosnői szolgáltak. 

A ház jó példája annak, ahogy a szecesszió emberalakjainak egy része is eltűnt a szegedi falakról, más díszítésekkel együtt, jóval több volt ugyanis belőlük. Az 1950-es évek házbővítései, emeletráépítései idején szabadultak meg ezektől, arra hivatkozva, hogy a bővítések megváltoztatták az épületek arányát: ha ez nem történik meg, a Bartók tér ma egészen más képet mutatna. 

Tápai Antal és Vinkler László

Szintén Magyar Ede tervezte az 1911-ben átadott Ungár-Mayer házat, amin a sarki torony tetejét fogják körbe nőalakok. A Kárász utca sarkán álló házat mindenki ismeri, ahogy a "bádoglányokat" is, amik egyébként nem bádogból készültek, mert az nem állt volna ellen eléggé az időjárás viszontagságainak. Tóth István elmondta: minta alapján préselték ki az emberalakokat, és a tető anyaga horganyzott lemez némi ónnal. 

Utóbbi azért kell, hogy puhább, formázhatóbb legyen az anyag, előbbi pedig azért, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. Egy nő és egy férfi kőalakja fogja közre a mozaikot a Jósika utca 14. bejárata fölött is, amit szintén Magyar Ede tervezett. Ebben a házban dobta el magától az életet. 

A szocialista realizmus időszakában is jelentek meg emberek a szegedi falakon: Tóth István a Mars tér társasházait hozta fel példának. Ezeket már a közelmúltban megjelent cikkünkben is említettük, ami az 1945 utáni szegedi épületekkel foglalkozott: kiemeltük akkor is a bejáratok fölötti kő reliefeket. A reliefeket, mint megtudtuk, Tápai Antal szobrászművész készítette, több közülük egész alakos emberábrázolás. Egy jellegzetes példát találtunk a belvároson kívül is, mégpedig a szegedi vízitelep 1959-es épületét. Homlokzati falát ugyanis Vinkler László szegedi festőművész Csónakázók című mozaikja díszíti. 

Kő, stukkó, sgraffito: Amint azt cikkünkben is olvashatják, az emberalakok változatos technikákkal kerültek fel a falakra, épületekre. Tóth István abba is beavatott minket, hogy az épületszobrok anyaga úgynevezett épületkövezet. Ez a kemény anyag nem mindenütt tiszta kő,könnyebben lehet faragni, vésni, és ellenáll az időjárásnak. A stukkó kidomborodó mintázatot jelent, a sgraffito pedig síkban lévő díszítés, külső freskó. A Széchenyi téren a postával szemközti historizáló, árvíz utáni épület falain lehet rá példát látni.