1970 óta gyógyít Kiskundorozsmán

A körösladányi származású Szir­­tesi Zoltánnak gyermekkori ál­ma vált valóra akkor, amikor 1970-ben körzeti orvos lett Kiskundorozsmán. Kezdetben ideg­gyógyászként dolgozott Hódmezővásárhelyen, majd Szegeden, egészen addig, amíg meg nem kérték, hogy helyettesítse egyik kollégáját a dorozsmai rendelőben. Ott ugyanis úgy megkedvelte az embereket és a munkát, hogy úgy döntött, ott marad. 

Egy nyugdíjba vonuló orvos körzetét kapta meg, és már ekkor tudta, hogy feladata van a településrészen. 
 

– Már az első napokban nagyon megszerettek a betegek. Persze sokan feltették a kérdést, hogy cigányként nem volt-e konfliktusom a betegekkel, de sosem fordult ilyen elő. Sőt, egyszer megtörtént az is, hogy szabadságra mentem egy hétre, és azt kezdték el terjeszteni, hogy elhelyeztek, ezért a nem cigányok aláírást kezd­­tek gyűjteni, valamint tüntetni akartak azért, hogy hozzanak engem ide vissza. Az emberek szeretete volt az egyik, ami miatt maradtam, míg a másik ok az volt, hogy a dorozsmai cigánytelepen élőkön akartam segíteni. Akkoriban 600-an éltek ott, putrikban laktak, egyetlen kőház volt csak. A kocsmában pirossal jelölték meg azt a poharat, amiből csak a cigányok ihattak, a boltban pedig nem kaptak friss kenyeret, csakis 2-3 naposat adtak nekik – emlékezett vissza a szörnyűségekre Szirtesi doktor, aki igen sokat tett a feleségével közösen azért, hogy a cigányok visszanyerjék méltóságukat, emberi öntudatuk legyen. 
 

Nem volt szabad székre ülniük 
 

A háziorvoshoz kötődik a cigány iskola felszámolása is Dorozsmán, erre azért volt szükség, mert az intézményben a nyolcadik osztály elvégzése után sem tudtak írni, olvasni a gyerekek, ugyanis a tanárok csak énekeltek ve­­lük egész nap. Ép­­pen ezért döntött úgy a felesége, Zsuzsa, hogy kijár a telepre, és megtanítja a gyerekeket írni. Később si­­került elérniük azt, hogy a nem ci­gány gyerekekkel egy iskolába járjanak a romák is, akik csak a hátsó padokban kaptak helyet, de legalább megtanultak olvasni és írni is, mire elballagtak nyolcadikból. 
 

– Eleinte nem az én körzetemhez tartoztak a cigányok, akiknek nem volt szabad székre ülniük a váróban, az csak a magyaroknak volt, és egészen addig nem kerültek sorra, amíg egyetlenegy nem cigány tartózkodott a váróban. A rendelőben nem vetkőzhettek le, nagykabátban, ruhában vizsgálták meg őket, vagyis pontosabban megsaccolták a kollégák, hogy mi lehet a bajuk. Irtóztak a kórháztól, mert azt gondolták, hogy a kórház azért van, hogy ott meghaljon az ember. Féltek. Mindez azért volt, mert már akkor kerültek oda, amikor haldokoltak. Nem az ellátás volt rossz a kórházban, hanem az állapotuk. Akkoriban csecsemőhalandóság is volt. Nem bírtam ezt tovább elviselni, ezért kértem a járási főorvostól, hogy csatolják hozzám a telepet. Ezután kimentem a váróba, és azt mondtam, hogy én kétfajta embert ismerek: egészségeset és beteget – avatott be. 
 

Megszűnt az ellentét, béke lett 
 

Szirtesi doktor döntése számos pozitív változást hozott a cigányok életében, feleségével munka mellett rendszeresen kijártak a telepre. Amíg az orvos az egészségük mellett a lelküket is ápolta a romáknak, addig felesége a gyerekeket írni tanította, míg az asszonyoknak megtanította, hogyan kell takarítani, háztartást vezetni. Az 52 éve praktizáló háziorvosnak sikerült nullára csökkentenie a gyermekhalandóságot, valamint elérte azt is, hogy a gyermekek 100 százaléka járjon óvodába és iskolába, a férfiak és nők körében pedig minimális legyen a munkanélküliség. 
 

– Büszke vagyok arra, hogy Szegeden sikerült megszüntetnem a nem cigányok és a cigányok közötti szervezett ellentétet. A diszkóban már a magyar lányok a cigány férfiakkal is táncoltak, és a magyar férfiak a cigány lányokat is felkérték táncolni. A cigány lányok sokkal szebben öltözködtek, mint a magyar lányok, hiszen a fizetésük egy részét ruhára költötték. Már nem nézték ki a cigányokat a hivatalban, a kocsmában és az orvosi rendelőben sem – hangsúlyozta. 
 

Szirtesi Zoltánnak egyébként nemcsak Szegeden sikerült ilyen eredményeket elérni, hanem az Országos Cigány Tanács egyik alapítójaként, majd elnökeként is azért dolgozott, hogy országszerte felszámolják a cigánytelepeket. Így 220 ezerről 20 ezerre sikerült csökkenteni azok számát, akik telepeken éltek. Az általános orvostan szakorvosa egyébként többféle testületnek volt tagja, és mindig a cigányság érdekét szem előtt tartva cseleke­dett és cselekszik a mai napig. Célja, hogy a városban továbbra is megmaradjon a cigányok és nem cigányok közötti békesség. 
 

Könyveket írt a cigányokról 
 

A szakember eddig nyolc könyvet írt a cigányokról és a cigányok egész­­ségéről. Ezek közül az egyik legkedvesebb számára a Védd az egészséged című írása, amelyben mindenki számára érthető módon ír le olyan tanácsokat, amelyekkel otthon is kezelni lehet számos betegséget, valamint óvni lehet az egészséget. Például hétköznapiasan mondja el benne, miként kell lázat csillapítani. Az egyik oldalon magyarul, míg a másik oldalon cigányul írja le a tudnivalókat, va­­lamint gondolt azokra is, akik nem tudnak olvasni, számukra rajzokon keresztül mondja el a te­­endőket. 
 

De hasonló írás lett a Tégy Te is egészségedért! című kötete, amely által segítséget nyújt az egészséges életmód kialakításában magyar és cigány nyelven egyaránt. Könyvet írt a cigányság egészségügyi helyzetéről is, ebben beszámolt többek között a cigányság körében gyakrabban előforduló betegségekről, az egész társadalomban és a cigányok körében is egyformán gyakori megbetegedésekről, a mérgezésekről, az alkoholról és az újabb veszélyekről is. 

Szirtesi doktor volt az, aki hazánkban először kezdte terjeszteni azt a tényt, hogy a magyarországi cigányok jóval korábban halnak meg, mint a magyarok, ennek pedig szerinte az étkezési szokások, az életmód és a szociális helyzet is oka lehetett. 
 

2004-ben Cigányságunk cím­mel jelent meg tőle egy mű, eb­­ben a cigányság gyökereivel, létszámával, a cigány családi élet főbb jellemzőivel foglalkozott, va­­lamint betekintést nyújtott a cigányság törzsi tagozódásába is. Néhány évvel ezelőtt pedig egy mesekönyvet is készített, ezt unokája kérésére tette. 
 

A betegek szeretete ad erőt neki 
 

Szirtesi Zoltán idén ősszel lesz 82 éves, de lapunknak azt mondta, egyáltalán nem érzi magát ennyi idősnek. 

– Én az a fajta háziorvos voltam és vagyok, aki nem rendelés után, hanem rendelés közben is kimegy a beteghez, mert akinek fájdalma van, az nem várhat órákat. Nekem az ad erőt a munkámhoz, hogy a betegeim ennyire szeretnek. Nemrégiben híre ment a telepen, hogy nyugdíjba megyek, és folyamatosan jöttek be hozzám a cigányok és a nem cigányok is, hogy ne tegyem, mert akkor meghalnak. Én pedig azt mondtam nekik, hogy amíg mozogni tudok, addig maradok, nem megyek nyugdíjba – emelte ki a dorozsmai háziorvos, aki szerint a betegek ellátásában nagy segítségére van Erzsike nővér, akinek szintén nem számít, hogy ki milyen ember, magyar vagy cigány, csak az a lényeg, hogy meg­­gyógyítsák az embereket. 
 

A 2014-ben Szeged városáért díjjal elismert orvos kérdésünkre azt mondta, amellett, hogy folytatja a munkát, továbbra is tanulni szeretne, mert édesanyja azt tanította neki, hogy a tudás hatalom. Ez a mondat élete során többször beigazolódott, nem egy esetben mentette meg orvosi diplomája.