A magányos harcosok ideje mára már lejárt

Szeged és Hódmezővásárhely együttműködésében látja a jövőt Nemesi Pál és Grezsa István. A két polgármesterjelölt szerint lendületben van a magyar gazdaság, most kell az önkormányzatoknak beindítani azokat a programokat, amelyek a térség fejlődését szolgálják. Mindketten azt vallják: eljött a munka ideje. Közös gondolkodás egy párhuzamos interjúban a két megyei jogú város együttműködéséről.

J. Z.

– 2021-ben adják át a Szeged–Hódmezővásárhely közötti tramtraint. Ez lehetne az a híd, ami összeköti a két várost?

Grezsa István: –Itt az ideje és a lehetősége, hogy a két szomszédvár egyenrangú partner legyen. Mi azzal számolunk, hogy naponta mintegy 20 ezer ember ingázik a két megyei jogú város között. A tramtrain tehát nem egyszerűen ígéretes, hanem létfontosságú beruházás a jövőnk szempontjából. A két város fejlődése abba az irányba tart, hogy belátható időn belül egy fejlesztési térséget fogunk alkotni. Vásárhely és Szeged együtt erősebb és gyarapodóbb lehet, mint egymás nélkül. Ráadásul ennek a szimbiotikus viszonynak nincs vége ezzel a két településsel: azzal, hogy Szabadka felé is elindul egy vasútfejlesztés, a határokon átnyúló fejlesztésekre lesz majd lehetőség. Kicsit olyanok lehetnénk az Alföldön, mint a V4-ek az Unióban: térség a térségben, közös célokkal, közös sikerekkel.

Nemesi Pál: – A magányos harcosok ideje lejárt. Ha az országos és a nemzetközi mezőnyben akarunk kitűnni, akkor minimum régióban kell gondolkodnunk, mert csak így válhatunk vonzó befektetési célponttá. A jövő kulcsa a gazdaságfejlesztés, csak ezáltal nőnek majd a bérek, a jövedelmek. Minden településnek az a célja, hogy megtartsa népességét, hogy a fiatalok ne költözzenek el, ezért kellenek a jól fizető munkahelyek. Szeged régi adóssága, hogy közép- és hosszú távon nem volt egy fejlesztési terület kijelölve. Most két megoldás körvonalazódik: egyik a volt orosz laktanya és környéke, a másik pedig a Szeged–Hódmezővásárhely tengely a négysávos úttal és a tramtrainnel.

G. I.: Ma az albérlet ára vízválasztó lehet abban, hogy egy tehetséges fiatal járhat-e egyetemre vagy sem. A tramtrain ezen is segít, mert a hódmezővásárhelyi diákoknak nem kell majd méregdrága albérletet keresniük Szegeden. Ebbe talán bele sem szoktunk gondolni, pedig így van: a tramtrain révén több vásárhelyi fiatal számára lesz reális lehetőség a továbbtanulás. A két város ingatlanárai között jelentős különbség van, ezért arra számítunk, hogy Szegedről többen költöznek majd Vásárhelyre, vagyis a két város összekapcsolásával a szegediek is nyernek.

A két polgármesterjelölt a két megyei jogú város együttműködésében látja a jövőt.
Fotó: DM

– A Szegedi Tudományegyetem lehet a másik összekötő kapocs? A Mezőgazdasági Kar székhelye Hódmezővásárhelyen van, sok vásárhelyi diák pedig Szegeden folytatja felsőfokú tanulmányait.

N. P.: –Büszkék vagyunk arra, hogy Szegeden a nemzetközi rangsorokban rendre elismert egyetem működik, ami a magyar fiatalok mellett több ezer külföldi hallgatót is vonz. Az intézményből olyan diplomások kerülnek ki, akik a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket. A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként azt tapasztaltam, hogy az egyetem vezetése nyitott a vállalkozókkal, vállalkozásokkal való együttműködésre. A szegedi önkormányzattal viszont nem túl gyümölcsöző a kapcsolatuk, aminek a helyi gazdaság látja kárát. Ezen soron kívül változtatni kell!

G. I.: – Magam is a szegedi egyetemen végeztem. Nekünk, vásárhelyieknek fontos, hogy a szegedi egyetemmel együttműködve bővítsük a helyi felsőoktatást. Hódmezővásárhelyen van a Dél-Alföld legnagyobb laktanyája, 2500 ember dolgozik benne. Ha a városban nem lenne az a politikai depresszió, ami másfél éve uralja a települést, felépülhetne a katonai szakközépiskola, ami nagyon sok szegedi diákot is vonzana.

– Az egészségügy az az ágazat, ami szinte mindenkit érint. Mit tehet egy önkormányzat, hogy javuljon az ellátás színvonala?

N. P.: – Sokan irigykednek, hogy Szegeden milyen magas színvonalon működik a klinikai központ, de probléma, hogy az önkormányzat kivonult a fekvőbeteg-ellátásból. Csak a háziorvosi és a járóbeteg-ellátás maradt városi hatáskörben. Ezek fejlesztése nagyon fontos. El kell jutnunk oda, hogy a háziorvos tudjon időpontot foglalni a betegnek a szakrendelésre, hiszen ehhez nagyobb beruházásra sincs szükség, csak informatikai fejlesztésre. Komoly problémát jelent Szegeden a vérvétel, reggelenként hatalmas sorok kígyóznak a rendelőben. Ezen változtatni kell és lehet. A nyugdíjasoknak pedig megszerveznénk a gyógyszerek házhoz szállítását.

G. I.: Az állami finanszírozás nem jelenti azt, hogy az önkormányzatnak nincs feladata az egészségüggyel. A vásárhelyi kórházban zömében vásárhelyiek gyógyítanak vásárhelyieket. Ezért is foglalkoztam először a helyi egészségüggyel. A Honvédelmi Minisztériummal együtt szeretnénk a kórházat fejleszteni, hogy NATO-ellátópontként is működjön. Reményeim szerint az egészségügyi intézményben ötven klimatizált, saját fürdőszobás közkórtermet tudunk kialakítani, amelyekben minden vásárhelyi alanyi jogon, külön térítés nélkül gyógyulhat.

„Itt az ideje, hogy a két szomszédvár egyenrangú partner legyen.”

– Át lehet hidalni a pártpolitikai, ideológiai törésvonalakat? Vagy október után is miniparlamentként működnek majd a képviselő-testületek mindkét városban?

G. I.: A politikai iszapbirkózáson túl kell lépnünk. Bármelyik oldalról beszélünk, a választók békére vágynak. Az elmúlt másfél év polgárháborúját nem egyszerűen megnyerni kell, hanem lezárni, hiszen nem érezheti magát győztesnek egyetlen vásárhelyi sem, ha közben a város veszít. Márpedig a megosztottságunkkal nemcsak az a baj, hogy rosszkedvűbbek lettünk tőle, hanem az is, hogy leállt miatta a fejlődés, megbénult a város. Pedig épp kegyelmi időszak van a gazdaságban, amellyel mi is élhetnénk. A nemzetgazdaságunk 5 százalék körül növekszik. Ha ezeket az éveket elvesztegetjük, tartósan lemaradunk, és akár egy emberöltőnyi árat is fizetünk 5-6 év megosztottságáéért.

N. P.: Egy lendületben lévő gazdaságban főbenjáró bűn, ha azért utasítja el valaki az együttműködést, mert mást gondol a világról. Szeged esetében nem másfél éve, hanem több ciklus óta nem volt komoly iparfejlesztés. El kell menni valamelyik másik megyei jogú városba, és körbenézni. Mindenütt toronydaruk magasodnak. Szegeden csak kettő van, az egyik egy kormányzati, a másik egy magánépítkezésen. Az önkormányzatnak rendezni kell kapcsolatait a kormánnyal. Városvezetőként a pártpolitikai civakodást száműzném a munkából. Az önkormányzati képviselőktől is szemléletváltást várok. Minden rendezvényen arra kérem a választópolgárokat, hogy keressék bátran őket a problémáikkal. Polgármesterként azokkal is együtt szeretnék majd dolgozni, akik most még másképpen gondolkodnak.