Papírhiánnyal küszködtek, de napról napra tudósítottak a forradalomról

Gyorsan megkapta a lap a bé­­lyeget: ellenzéki újság lett, amit egy címoldalas vezércikkben utasított vissza a szerkesztőség: „Azt is mondják, túl szenvedélyesek vagyunk. Nem forró fejűen, de nagyobb szenvedélyességgel kívánjuk megírni a nép, Szeged dolgozóinak követeléseit. E munkánkban persze tévedhetünk is, de ezt, az első demokratikus jogot, a tévedés jogát fenntartjuk magunknak.”

A Hiszékenység vámszedői

Miközben a nagy- és a helyi politikában is zajlott az élet, a hiszékenység vámszedői sem maradtak tétlenek. Október 21-én már arra kellett figyelmeztetni az olvasókat, hogy szélhámosok akarják megkopasztani az embereket.

Elsősorban a fővárosban terjedt az a körlevél, amelyben 10 forint befizetését kérik egy megadott címre, ennek fejében 31 ezer 250 forintos nyereményt ígérnek. A levélben még arra is emlékeztették a leendő nyerteseket, hogy a 20 százalék nyereményadót majd be kell fizetni.

Elvtársak, papírt!

Miről álmodik a zsurnaliszta október 23-án? Papírról! Ha pe­­zseg a közélet, a lapok is jobban fogynak, már délelőtt fél tízkor elkapkodják az összeset. Példányszámot kellene emelni, de ez kommunizmus, nem ka­­pitalizmus. Itt nem a kereslet dönt, hanem a bürokrácia: „Érthetetlen helyzet, de ez a va­­lóság. Annál érthetetlenebb. mert nem annyira a papírhi­ányról van itt szó hanem in­kább arról, hogy az ország pa­­pírkészlete már réges-régen csákiszalmája. Cibálja. Viszi boldog-boldogtalan. Jelmondatokat, közhelyeket pingálnak rá, dekorálnak vele, nyomtatványokat, brosúrákat és más népszerű kiadványokat készítenek belőle. Vagy a jó ég tudná, hogy mit.”

Szállnak a galambok

Forradalom ide vagy oda, az NB I-ben nem állt meg az élet. A Szegedi Haladás Dorogra utazott, hogy pontot rabolva kerülje el a kiesést. Hiába hajtottak azonban szívvel-lélekkel, csak egy 1:1-es döntetlenre futotta, ezzel a szegedi csapat a táblázat utolsó helyén ragadt. Az október 23-i lapba egy szeptember 23-i futam eredménye is belefért: a helyi postagalambok a Kecskemét–Szeged 80 kilométeres távon versenyeztek, a győztes 72 perc alatt teljesítette a távot, gyorsabban, mint ahogy a híre a lapokba eljutott.

Az elvtársak visszajövetele

Jött a november, a Kossuth-címer maradt a fejlécben, viszont a Délmagyarország név ment: kilenc napig Szeged népe, majd Szegedi Néplap címmel jelent meg az újság. November 4-én még a forradalmat támogatta a lap, de ahogy elesett a város, a szerkesztőséget is elfoglalták az elvtársak. A teljes restaurációra május 1-ig várni kellett: akkor tért vissza név, és az ünnepi lapszám vezércikkét személyesen ifj. Komócsin Mihály, az MSZMP Szeged Városi Intéző Bizottságának titkára jegyezte.