Tervezték, de nem lett gyógyfürdő a Fehér-tón

A „rekonstrukciós időkben” Szegeden röpirat jelent meg arról, hogy a Fehér-tóból „tengeri fürdőt kellene csinálni”. Móra Ferenc jegyezte ezt meg Pillich Kálmánról szóló írásában, akkor Szeged néven megjelenő lapunk 1922. november 12-i számában. Nem volt teljesen új tehát az ötlet, amiről ugyanezen lapszámban tájékoztatták az olvasókat. A Fehér-tó halászati jogát korábban gazdáknak adták ki, majd a város halásztatta, de időnként kiszáradt, volt, hogy a teljes halállomány elpusztult, a tó átlagos mélysége 50 centiméter volt.

Sokmilliós érték

Pedig, érvelt az újságíró, Csonka-Magyarország legnagyobb szikes tava.

Ha a vizét stabilizálni lehetne, haltenyésztésre és gyógyfürdő létrehozására is alkalmas lenne.

Rigler Gusztáv, a szegedi egyetem tanára ugyanis megállapította, a tó vizének sziksótartalma, így gyógyereje jóval nagyobb, mint a környékbeli fürdőké. A dorozsmai fürdő vize 0,7, míg a Fehér-tóé 18-25 százalék szilárd anyagot tartalmaz. Rigler számítása szerint, írta lapunk, a Fehér-tó 26 524 tíztonnás va­­gon 116 százalékos kristályszódát tartalmaz, ami körülbelül tizennégy milliárd korona ér­téket képvisel. A 2200 holdon elterülő Fehér-tóban átvonuló víz, amely a Tiszába folyik, 612 vagon szódát visz magával, ami újabb 300 ezer korona.

Csúz, köszvény, angolkór

Vizének gyógyhatása „csúzos, köszvényes bántalmakra terjed ki és különösen a gyermekcsont-betegségekre és az angolkórra van kiváló hatással. (...) a tüdőbetegekre nézve halálos veszedelmet jelent”. Gyógyfürdőt azonban csak állandó vízen érdemes létesíteni. Rigler professzor rámutatott, artézi kúttal nem érdemes pótolni, mint a dorozsmai fürdőnél, mert „lassanként teljesen megszünteti a víz gyógyhatását”. Felmerült, hogy csatornával kötnék össze a tó medrét a Ti­­szának egy magasabb pontjával, vagy a Pest megyei belvíz­elvezető csatornát vezetnék el a tó mellett. A tervezett belvízszabályozó csatorna torkolata azonban a megszállt területre került. Szeged polgármestere azzal a feltétellel adta volna át a tó kijelölt részét, ha az építendő fürdő és minden felszerelése öt­­ven év múlva a város tulajdonába megy át. A város részvénytársasági alapon vett volna részt a fürdő építésében.

Kiszáradt a tó

1923-ban a népjóléti mi­niszter leiratot intézett a polgármesterhez, ami szerint meg­­becsülhetetlen vívmány lenne, ha a palicsi fürdőt egy hasonló gyógyhatású másik fürdővel sikerülne pótolni.

A tó azonban ismét kiszáradt őszre, a halak elpusztultak, „a hatalmas, kihasználatlan tófenéken kivirágzott a sziksó”.

Október 3-án arról adott hírt lapunk, hogy dr. Preysz Kornél miniszteri tanácsos több szakértő társaságában megszemlélte a kiszáradt tófeneket. Közölte a polgármesterrel, hogy gyógyfürdő létesítésére a Fehér-tó csak több milliárdos munkálatok árán lenne alkalmas, mert biztosítani kellene vizének állandóságát – enélkül haltenyésztésre sem jó –, és fák sem teremnek meg a környékén. Mindezek ellenére jól jövedelmező befektetést jelentene a városnak és az államnak is. A polgármester kijelentette, őrültség lenne milliárdokat beleölni bármilyen hasznosítás tervébe. A Fehér-tón azóta sincs gyógyfürdő: halgazdaság és nemzetközi hírű madárparadicsom.