Biogáz és mágneses takaró - kis zsenik és tanáraik

A kérdésre a pedagógusok többnyire nemmel és igennel felelnek. De szerintük a valódi kérdés az: szükség van-e még arra, hogy kételkedő és gondolkodó embereket neveljen az iskola? Néhányan úgy látják, hogy nem; ma Uri Gelleré a jövő.

Olyanok is választják ezt a pályát, akiknek nem való – szokás ezt mondani a tanári hivatásról. De ez a lesajnáló vélemény még mindig arról árulkodik, hogy a tanárokra a többi szakmánál nagyobb figyelem irányul. Közben a magyar oktatásban igenis dolgoznak jó pedagógusok, ma is vannak „tanáregyéniségek".

Biogáz a menzáról

Aki kíváncsi rájuk, könnyen megtalálhatja őket – például a tanulmányiverseny-eredmények alatt, a diákok mellett olykor ott olvasható a nevük. Visszatérő nevek.

Az újság nemrég megírta, menzai ételmaradékból állítanak elő biogázt, majd hőenergiát a szegedi Radnóti Miklós gimnáziumban folyó kísérlet résztvevői, diákok. Díjat is nyertek vele. Kiszámolták, egy ilyen reaktor elsősorban kistelepüléseken működtethető gazdaságosan.

Szabó László a kézzel írott köszönő oklevéllel. Ez az egyik legkedvesebb díja.
Fotó: Tésik Attila
Tanáruk, Bán Sándor egyike azoknak a Csongrád megyei középiskolai pedagógusoknak, akik az országos középiskolai tanulmányi versenyeken jól szerepelt diákjaik után a legutóbbi tanév végén elismerést kaptak a minisztériumtól. Ő volt a díjazott kémiatanár. Latin nyelvből Czeglédi Sándor (Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium, Hódmezővásárhely), történelemből pedig Pál Lászlóné (József Attila Gimnázium, Makó) kapott ilyen elismerést. Bán Sándor azt mondja, ha így, általánosságban kérdezzük, a tehetséggondozó munkát – ami a Radnóti-gimnáziumban is folyik – nem kezelik valódi értékén, és nem fizetik meg Magyarországon. – De ez nem csoda, tükrözi a tanári pálya megbecsültségét. Vannak más összefüggések is. Ahogyan nem lehet jó eredményt elérni néhány diákkal, anélkül, hogy az osztály ne lenne segítő, együttműködő, a tanár sikere is köszönhető kollégái támogató munkájának. És épp ezért érdemes csinálni: a munka öröméért, és azért, mert a siker is hat a közösségre – mondja Bán Sándor.

A társadalom helyett a város

Így a vásárhelyi ötödikes, Oswald Viktor sikere – a Magyar Köztársaság Jó tanuló-jó sportoló érdemrendje – is sokat jelent a Németh László Gimnázium és Általános Iskolának. – Az önkormányzat is mindig elismeri a versenyen részt vevő, jó eredményt elérő diákok tanárainak munkáját, kitüntetéssel, jutalommal. Mert ez azért a társadalom elismerését is jelzi – mondja Árva László igazgató.

– Diákkoromban én is mentem versenyekre, és mivel kis iskolába jártam, sokszor előfordult, hogy a felkészítő tanárom nem jött el velem; akkor megfogadtam: ha valaha tanár leszek, én mindegyikkel el fogok menni a versenyre, mert a legjobbakban is tartani kell a lelket – mesél egy fontos indíttatásról Fábiánné dr. Szenczi Ibolya, a csongrádi Batsányi János Gimnázium tanára. Akinek nevére 362 magyar nyelvű találatot ad ki a Google. A legtöbb helyen felkészítőként szerepel, de az is kiderül, hogy idén februárban Lőrincze Lajos-díjjal ismerték el munkáját. Most búcsúztatta el a 8 évfolyamos gimnázium 12. F osztályát, amelyben négy diák magyar nyelvből OKTV-döntőbe jutott, mentességet szerzett az érettségin, másik négy az OKTV II. fordulójába jutott magyarból, utóbbiak közül ketten, és egy harmadik kiérdemelte a Kazinczy-érmet. Gondosan fölírja az eredményeket egy lapra, mindet lehetetlen fölsorolni.

– Miért jó, ha egy diák versenyre megy? Például azért, mert a vizsgarutinra egész életében szüksége lesz. Megtanulja, hogyan gazdálkodjon a feladat megoldására használható idővel, mihez fogjon először, és mit hagyjon a végére; hogy bízzon magában, akkor is, ha első pillantásra úgy tűnik, nagyon nehéz feladatot kapott.

A mágneses takaró gyógyereje

Mi a sikerélmény a tanár számára? Például megtapasztalni: tényleg nincs két egyforma gyerek. Észrevenni, melyik miben jobb, és ha abban, amiben gyengébb, a segítség nyomán látványosan fejlődik – a fejlődés látványa is öröm.

A Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének Játsszunk fizikát! versenyén a hat helyezettből az első kettő és a hatodik batsányis diák volt, radnótis és ságváris indulók előtt. Felkészítő tanáruk, Szabó László 8 éve tanít fizikát Csongrádon. Számára az egyik legkedvesebb elismerés eddig az volt, amikor korábban versenyt nyert diákjaitól kapott egy kézzel írott díszes köszönő oklevelet, amelyet a lurkók aláírattak az igazgatóval is.

– Jó, hogy vannak olyan versenyek, ahol az értelmes, jó képességű gyerekek heti két fizikaórával a hátuk mögött is megmérkőzhetnek azokkal, akik heti öt órában tanulják – véli a tanár úr. Hozzáteszi: az meg közben a munkájuk ellen hat, hogy a természettudományok óraszáma csökken. Nem látják, mi lesz öt év múlva, nem tudják, hogyan lehetne ehhez a folyamathoz alkalmazkodni.

– Én ezután is szeretném tudni, hogyan látja a gyerek a világot, hogy minél érzékletesebben magyarázhassam el neki, mi miért történik. Kételkedő, kíváncsi és az ismert tényekből kiindulva gondolkodó embereket szeretnék nevelni – de mintha épp ilyenekre nem lenne szükség. Mert könnyebb elhinni valami megmagyarázhatatlanról egy készen kapott magyarázatot – erről szól a mai világ. Én továbbra is tartom: nem lehet sikeres ember az, aki kényelemből hisz Uri Gellernek, bízik a mágneses takaró gyógyító erejében, és háromezer forintot fizet azért, hogy egy kuruzsló feltöltse energiával.