Ismét bevezették az eltörölt vízadót

A vízgazdálkodási társulatokhoz régen nem volt sok köze az államnak. Kétszáz évvel ezelőtt azért kezdtek ilyeneket szervezni a gazdák, mert rájöttek, a belvíz nem figyeli a telekhatárt, ezért csak együtt, közös pénzből tudnak védekezni ellene. A mezőgazdasággal együtt változott a társulatok megítélése is. Ma a törvény szerint mindenki, akinek földje van, tagja egy társulatnak és küldöttgyűlésének, sokan mégis hatóságként tekintenek a vízgazdára, a neki fizetendő hozzájárulást adónak tartják. 2010-ben fontos üzenete volt a kormánynak, hogy eltörli ezt a „kisadót", csökkentve a gazdák terheit. Az Országgyűlés vállalta, hogy a kieső bevételt odaadja a társulatoknak a költségvetésből.
Ez először így is történt, de aztán – hírverés nélkül – az Országgyűlés újból módosította a törvényt, a társulatok küldöttgyűléseire bízva, kérnek-e hozzájárulást tagságuktól, vagyis maguktól és gazdatársaiktól.

Felgyő, Alsórét, István-major. Miközben minden kiszárad, ilyen eleven a cirok és a kukorica egy öntözött táblában. A szerző felvétele
2012 elején pedig már nem lehetett tudni, ad-e pénzt a költségvetés, és azóta is csak ígérvény van, ezért május-júniusban sok társulat – a megyében az ötből négy – úgy döntött, kér tagjaitól, a korábbinál kisebb mértékű hozzájárulást. Az erről szóló leveleket mostanában kapják meg a tagok. Jó néhányan felháborodva hívták Csörög rovatunkat, mások bementek reklamálni a társulati irodába, mondván, a kormány bejelentette, hogy eltörölte ezt a sarcot, akkor most mi van?

Ilyen napokat él most a Csongrád és Környéke Vízgazdálkodási Társulat is, amely 50 éve működik 30 ezer hektáron, Csongrád, Felgyő, Csanytelek, Tömörkény területén, egységes „belvízi öblözeten", 120 kilométernyi belvízvédelmi csatornát gondozva, 1200 taggal tartva a kapcsolatot. Az utóbbi években – ahogy a többi társulat – uniós támogatásból fejlesztette hálózatát. Nemrég küldte el az utolsó elszámolást egy négy csatornát érintő, több mint 60 millió forintos beruházásról. Most a csanyteleki öntöző főmű és esésnövelő szivattyútelep felújítására készül, 44 millió forint értékben, szintén uniós támogatással. Az illetékességi területen a Héjja Testvérek Kft. közel 300 hektáron három öntözőtelepet épített. A társulat nyáron 15 közfoglalkoztatottnak ad munkát, vállalva kiszállításuk, szakszerű irányításuk költségeit. Aszály idején készül a belvízre, végzi a dolgát. Ezt biztos bevétel nélkül nem tehetné meg.

Jakus József az új maszlaghalmi csatornánál. Ez is uniós pénzből épült.

Elment az eszük?

Államosítani fogják a vízgazdálkodási társulatokat, mert nem elég hatékonyak a belvíz elleni védekezésben és az öntözésben – mondta [namelink name="Budai Gyula"] államtitkár nemrég egy algyői agrárfórumon. Budai közölte, a kormányzatnak az a meggyőződése, hogy a víztársulatok még a szocialista klientúra részei, és aki befizeti a víztársulatok által kért hozzájárulást, „annak elment az esze".

– A döntéshozó utóbb vehette észre, hogy a működés mellett folyamatban lévő beruházások lehetetlenülnek el, ha forrást von el a társulatoktól – feltételezi [namelink name="Jakus József"], a csongrádi társulat ügyvezető igazgatója. – A mi küldöttgyűlésünk is sokáig vacillált. Végül úgy határoztunk, gyep, legelő hektárja után 500, szántó után 1000 forintot kérünk, de csak az öt hektárt elérő birtokosoktól, mert ha mindenkitől kérnénk, annak adminisztrációja miatt fel kéne venni még valakit. A fizetési arány nálunk korábban 90 százalék körül volt, most, ahogy másutt is, biztosan rosszabb lesz. Lehetett volna úgy dönteni, hogy nincs hozzájárulás. Bár ennek többszöröse, a 14-16 millióhoz képest 90-100 millió az, amit vállalkozói tevékenységből, öntözővíz-szolgáltatással, közművek építésével megkeres a társulat, erre a biztos pénzre mégis szükségünk van, a folyamatos működés biztonsága érdekében. A vízjogi engedélyek és most már az elnyert uniós támogatások is köteleznek minket a fenntartásra, miközben állami forrás erre nincs. Ezt látták be a küldöttgyűlés tagjai – és azt, ha a társulat megszűnne, a csatornákat belvíz idején mégis működtetni kellene, és meglenne a „joghely" arra, hogy ehhez közcélú érdekeltségi hozzájárulást rójon ki az önkormányzat jegyzője. Ez alapján mindenki eldöntheti, hogyan határozott volna a küldöttek helyében.