2020.10.05. 19:41
A mesék a félelmet is oldják
Játékos gyakorlatokon keresztül szemléltette az óvodapedagógus-képző tanszék hallgatóinak a mesék kulcsfontosságú pedagógiai szerepét Bajzáth Mária mesepedagógus a tanszék szakdélutánján. Az előadó hangsúlyozta: a népmesék, mondókák, játékok, népdalok és fejtörők egymással kapcsolatban állva alkotnak egységes egészet.
A félelem oldására kiváló gyakorlat a Benn a bárány, kinn a farkas játék.
Fotó: Török János
A mesék pedagógiai jelentőségének témájában szervezett szakdélutánt hallgatói számára az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Óvodapedagógus-képző Tanszéke október 5-én a Szent-Györgyi Albert Agórában. A Mesedélután elnevezésű rendezvényen Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár Mesepedagógiai Műhely vezetője a mesepedagógia eszközeiről és módszereiről, Bárdos József irodalomtörténész, a Neumann János Egyetem tanára a mesélés gyakorlatáról tartott előadást.
Észrevétlen fejlődés
A résztvevőket Fizel Natasa, a Pedagógusképző Kar Alkalmazott Pedagógiai Intézetének vezetője köszöntötte.
– A mesék fontossága nem vitatható. A mesével való fejlesztés során a gyerekek nem tudják, hogy tanulnak, és meggyőződésem, hogy így lehet a leghatékonyabban fejleszteni őket – mondta.
Érzékek játéka
– Minden mesének tétje van – szögezte le előadása elején Bajzáth Mária. Egyrészt az, hogy a következő alkalommal is partner lesz-e a gyermek a mesehallgatásban, másrészt pedig, hogy kultúránk e meghatározó része évtizedek múlva is tovább él-e.
Kifejtette, a mesehallgatás alapvető feltétele a képzelőerő, amelyet nem mindenki egyformán birtokol. Játékos gyakorlatokkal azonban könnyedén fejleszthető, éppen ezért biztatta hallgatóságát, hogy a meseolvasás vagy -mondás során próbáljanak közönségük minél több érzékszervére hatást gyakorolni. Bemutatta, hogy két henger pillanatok alatt képes karddá, virággá, mikrofonná, fakanállá, sőt hangszerré is válni.
– Mindenki tudja, hogy a mesebeli üveghegy hideg. Pedig a mese láthatatlan, szagolhatatlan, tapinthatatlan, ízlelhetetlen. A mesélőnek kell azzá tennie – hangsúlyozta.
Fotó: Török János
Kinevetni a félelmet
Elmondta, a népmesék, mondókák, játékok, népdalok és fejtörők egymással kapcsolatban állva alkotnak egységes egészet, amelyek körbeölelik a gyermeket, és a tanulság kötelező megfogalmaztatása nélkül is kifejtik jótékony hatásukat, amelynek egyik fő formája a félelem oldása.
– A mese után érdemes játszani, például farkasszemet nézni, amelynek vége mindig nevetés, ami oldja a félelmet – magyarázta, majd hozzátette: a fogócska, a bújócska vagy a mozgás más formája, az ordítás, a tánc szintén jó módszerek a félelem oldására.
– Egy főszabály van: a játékból a pedagógusnak soha nem szabad kimaradnia. Játsszunk, nem játszatunk – hangsúlyozta.
