Augusztusig nyitva a Vásárhelyi Őszi Tárlat

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig. Most minden odakerül. Hogy mi történik ott, nem tudom” – idézte Rilkét Cserjés Katalin, miközben bejártuk az ismét látogatható 67. Vásárhelyi Őszi Tárlatot az Alföldi Galéria termeiben. A tanárnő óva int attól, hogy egyetlen legyintéssel lépjünk túl a vizuálisan kevéssé kedvünkre való műalkotásokon. Ehelyett az első ér­­zések utáni mélyebb tartalmi megélésre biztat: – Az irodalmi szövegekhez hasonlóan szánjunk időt arra, hogy egy elsőre talán idegennek tűnő műalkotást megszokjunk, elidőzzünk előtte. A türelmes szemlélődés magával hozza az elfogadást, amely idővel eljuttathat a megértésig, végül pedig a megszeretésig. Ez tapasztalataim szerint így működik – mondta. Hozzátette: türelemmel és bátran gondolkodjunk el egy-egy részleten, és amint a látszólag jelentéktelen látvány, mellékesnek gondolt információ bekúszik a fejünkbe, az agyunkban dolgozik tovább.

Megduplázott képi világ

A tanárnő kiemelt példaként egy különlegességet: a késő re­neszánsz stílusban ábrázolt alakot teljesen mai környezetben helyezi el alkotója. – A figura végtelenül ismerős, mégis különösen hat. Az irodalmi intertextushoz hasonlít a jelenség: a figura hozza magával történetét, az egykori alkotás egészét, megduplázva a kép világát. Ám a maga beszédes módján az idegenség, a furcsaság érzése ragadhatja el azt, aki előtt az alak eredete ismeretlen marad. Így ő egészen másként éli meg és értelmezi a képet – fogalmazta meg Cserjés Katalin. Külön hangsúlyozva, hogy az Őszi Tárlat egyébként is számtalan utalást, idézetet kínál minden alkalommal, így most is.

– Ahogy az előbb beléptem az Alföldi Galériába, rögtön megragadott az idei kiállítás különlegessége, a kiválóan megmunkált, sokféle stílus­irányzatot felvonultató alkotások izgalma. Korábban is mindig találtam kiváltképp tetsző alkotásokat, most viszont szinte első körülnézésre azt éreztem, nagyon magas szintű, rendkívül változatos tárlatot kaptunk

– fogalmazta meg Cserjés Katalin.

Együttes erővel

Megemlítve a láthatóan erőteljes rendezői elvet, amit a közös térben elhelyezett alkotások kommunikációja, együttes ereje sejtet. – Mutathatna bántóan össze nem illő képet is a tárlat, például a festmények egymást sértő elhelyezésével. Ám itt jó érzés végighaladni a termeken.

Érezve és megértve

Cserjés Katalin szerint a látottak egyszerre érző és értő feldolgozása egyformán fontos. – Először érzünk, vizuálisan választunk és döntjük el, tetszik vagy sem az adott műalkotás. De a kezdeti érzetek után semmiképp sem hagynám ennyiben a dolgot, mert fontos, hogy eljussunk a művek megértéséig. Érdemes a nehézségekkel birkóznunk, és nem szabad azonnal az alkotás címétől segítséget kérnünk. Álljunk meg a terem közepén, tekintsünk körbe, merüljünk el a látottakban – tanácsolta.