Visszatért a cserkészélet, nagyon sokrétű az éves programjuk – Galéria

A Szeged-felsővárosi Szent Miklós Plébánia berkeiben mű­­ködő 519. Bálint Sándor Cserkészcsapat gyökerei egészen 1935-ig nyúlnak vissza. Bár a kommunizmus évtizedei alatt országszerte ellehetetlenítették a mozgalom működését, a rendszerváltást követően a felsővárosi közösség tagjai az elsők között öltötték fel újra cserkésznyakkendőiket. Az új­­jáalakuláskor a hitvalló, szegedi néprajzkutató nevével együtt Bálint Sándor keresztényi értékrendjét tűzték követendő példaként zászlajukra.

Önként, lelkesen

Cserkészet és keresztényi ér­tékrend ugyanis kéz a kézben járnak – hangsúlyozta Kalna Zsolt, a felsővárosi templom plébánosa.

– A cserkészek ak­­tívan bekapcsolódnak a plébánia életébe, segítenek a szentmiséken, az egyházi ünnepek alkalmával. Ugyanakkor ez korántsem egy átnevelő tábor. A legcsodálatosabb, hogy mindezt önként és lelkesen teszik, miközben jól érzik magukat. Olyan örömmel tud eltölteni, mikor az utcán már messziről kiabálják, hogy dicsértessék a Jézus Krisztus, Zsolt atya!

– fogalmazott.

Nagy család

Faragó Tamás csapatparancsnok elmondta, a pandémia alatti online térbe kényszerítettség sem vette el a tagok kedvét, sőt tíz százalékkal bővült a létszám. Így a közösség jelenleg már több mint nyolcvan tagot számlál.

– A hosszú bezártság után közösségbe vágyik mindenki. Hetente tartunk őrsönként cserkészfoglalkozásokat, havi rendszerességgel kirándulásokat szervezünk, nyaranta hosszabb tábort tartunk. Megtanítjuk, hogyan kell viselkedni mindenekelőtt egymással, emellett a természetben, színházban, bálban, a nagyobbaknak, hogyan legyenek felelős állampolgárok. Egy nagy család vagyunk, ahol a családtagok számíthatnak egymásra. Az idősebbek nagy testvérként figyelnek a kisebbekre – fejtette ki, majd hozzátette, a foglalkozások és kirándulások alkalmával igen ritka, hogy a fiataloknak van ideje, sőt leginkább igénye telefont nyomkodni a tűzgyújtás, csomózás, tüzelőgyűjtés közben.

Fogaskerekek

Az 519. Bálint Sándor Cserkészcsapat különlegessége a vízi cserkészet és a vadonlakó szakág. Gyakran járnak evezni a Tiszára. Kalna Zsolt például celebrált már szentmisét halászcsónakból a Laposon sorakozó cserkészeknek, akik kenuval eveztek be hozzá szent­áldozni.

– A vadonlakók pedig teljes harmóniára törekednek a természettel. A kirándulásokra például nem visznek sátrat, a talált természeti tárgyakból építenek menedéket, emellett nem használnak gyufát a tűzgyújtáshoz, maguk sütik a kenyeret is. Mindez egyszerre tanít önállóságra és csapatmunkára. Mindenkinek megvan ugyanis a maga feladata, mindenki egy fogaskerék a gépezetben, amely nélkül nem működhet a rendszer. Ha valaki nem pucol krumplit, a másik nem gyűjt fát, a harmadik nem hoz vizet vagy nem épít éjjeli menedéket, éhen, szomjan vagy szállás nélkül marad mindenki – részletezte a csapatparancsnok.

– Isten maga az egyszerűség. Azáltal, hogy a cserkész megismeri és megszereti a természetet, amelyet az Úr az embernek adott, hogy gondozza, közelebb kerül magához Istenhez is

– tette hozzá a plébános.