A szabadidősport legendás szegedi Aranyemböre, Volford László

– Sportos családban cseperedtem, nálunk a Népsport kötelező olvasmánynak számított, és édesanyámnak hétvégén dél­­re mindig el kellett készíteni az ebédet, mert utána mentünk apuval a SZEOL-stadionba fo­cimeccsre – kezdte történetét a 68 éves Volford László, akinek négy gyerek és két unoka teszi teljessé a családot. Civilként a sportolás után az Ativizignél – Baján végezte el a vízügyi főiskolát – és a helyi olajos cégnél, az NKFV-nél, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál volt állásban, előbbitől ment nyugdíjba összesen 46 év munka után, miután másodszor is ott helyezkedett el. Az algyői „kőolajhoz” futva járt dolgozni... 

Szimbólumok

A rövid bevezető után arról beszélt, minden térségnek, városnak vannak ismert szimbólumai, amelyek alapján bárhol említik azokat, mindenki beazonosítja, miről van szó. – Ilyen Szeged esetében a Tisza, a napfény városa toposz, az egyetem, a sportban korábban a salak- és motorcsónakversenyek, ma a Pick Szeged, ennél a híres gyár is, a szabadtéri játékok, a dóm, valamint közel 40 évig a városban rendezett maratoni futóversenyek – so­rolta Volford László. 

Azzal folytatta: újabb szimbólumokat kell találni, azzal, hogy a megépített stadionokat tartalommal töltjük meg, hiszen az utóbbi években több ilyen komplexum épült Szegeden is, például a futballaréna az Izabella hídnál, a Pick Aréna és a Tiszavirág uszoda. 
Betonba öntve– Most az értékek betonba öntve vannak körülöttünk, vagyis beton már van, csak az ember, a közösségi összefogás és az akarat hiányzik. A létesítményeket élettel, személyiségekkel kell megtölteni, és úgy látom, a gondoskodó kéz is hiányzik – jegyezte meg. Hozzátette: ő egy letűnt kor gyermeke, olyan álmodozó ötletember, akit a késő kádári kor még elviselt. Korábban a sportesemények lebonyolításában jeleskedett, manapság – ahogy fogalmazott – a kamarai reklámklub és az építőipari klaszter havi rendezvényeinek szervezésével éli ki civil aktivitását. 

Szabadidős rendezvények

Generációk nőttek fel a Volford László neve által fémjelzett – ami garanciát jelentett a minőségre – szabadidős sporteseményeken, amelyek általában elsőrendű buliként, családi és baráti összejövetelekként is szolgáltak, elég, ha a Pick-futást, a Centrum melltetti toronyházban tartott lépcsőfutást, a Mikulás-, a szilveszteri és a Samsung-futást említjük, de volt a kínálatban profi verseny is – amit fizetség nélkül, vagyis amatőrként, de profi szinten rendezett meg mindig –, mint a 12 és 24 órás futások és a 37. szegedi maraton. Utóbbi Ópusztaszerről rajtolt, a félmaraton Sándorfalváról, és mindkettőnek a szegedi Széchenyi tér volt a befutója. – Ez volt az életem, a sporton nőttem fel, és azon belül atlétikasoviniszta vagyok. Küldetéstudat vezérelt – közölte. 

Külföldi kapcsolatok

– A kezdetekkor úgy alakítottunk ki külföldi kapcsolatokat, hogy utcai futóversenyeken vettünk részt, és hasonlókra hívtuk, invitáltuk sporttársainkat – végül mintegy nyolc-tíz országból –, és az is kedvet csinált, hogy az egyik rendezvényt az ismert, már elhunyt rádiós Tóth András, Óriás élőben végig közvetítette. Összekapcsoltuk az eseményeket, például az egyik 24 órás futás a Mars téri nemzetközi ipari vásár területéről startolt, majd a Széchenyi téren keresztül a ligetbe érkezett a mezőny, és ott körözött tovább. Mert nemcsak sportoló, közönség is kell a sikeres rendezvényhez – emlékezett vissza Volford László. 

Utóbbi szempontból ideális helyszínnek bizonyult a már említett újszegedi liget és a Stefánia, és elmondta még: a különböző rendezvényeknél sok segítője akadt, többek között az SZVSE tájfutói, Szovics Zoltán, Petrovics Kálmán, Karaba György és a fiatalon, 44 évesen elhunyt Prohászka Zsolt. 
Tiszteletadás– Prohászka Zsolt számomra a rendszerváltás utáni időszak sportikonja volt rövid földi élet­­pályája során. Nem csak én gondolom így, róla nevezték el szülővárosa, Gyula sportcsarnokát. Az ötödször rendezendő körtöltéstúrával ma 9 órától rá emlékezünk, születésének 54. évfordulóján. A Topolya sori sportcsarnoktól indulunk. Számomra ez az esemény nagyon fontos, szimbólum... – jelentette ki Volford László. Még hozzáfűzte: ahol nem foglalkoznak a hagyományokkal, ahol nem törődnek a múlttal, annak az országnak, városnak jövője sincs. 

Bali olimpiai múzeum
– Szeged ma is tele van lehetőségekkel: ilyen a gyönyörű újszegedi Erzsébet liget. Kiváló helyszín lehetne egy szabadidős klubnak, programszervezésre, még épület is van hozzá, amit most WC-ként és kerékpártárolóként használnak. Ikonteremtő helyszín lehetne a Bali Mihály olimpiatörténeti gyűjteményéből kialakított kiállításnak a Pick kézilabda-akadémia, mint Kecskeméten a Mercedes kosárlabda-akadémia. A Bali-anyag kivételes, egyedülálló, sajnos nem tudjuk, hol van, mi lett vele – mondta Volford László, bizonyítva, ma is aktív, és tele van ötletekkel, elképzelésekkel. A müncheni olimpia idején, 1972-ben Szegeden ő is futott a lánggal, az 50 éves évfordulóról a közelmúltban emlékeztek meg, ebben is volt szerepe. Foglalkoztatja még, hogy az újszegedi Kisstadiont felújították ugyan, de az I. világháborús emlékmű továbbra is méltatlanul a földön hever.