Kitüntették a földrengés áldozatainak megmentőit

Éjt nappallá téve, a hideggel és a fáradtsággal küzdve mentette az emberi életeket a törökországi földrengés helyszínén Pető Zoltán, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály vezetője, Molnár Tamás, az SZTE SZAKK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet orvosa és Hardi Tamás, az SZTE SZAKK Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály munkatársa. Hazatérésüket követően lapunknak számolt be tapasztalatairól a három szakember, akik a Terrorelhárítási Központ felkérésére indultak menteni.

– Néhány óra állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy összepakoljuk a bőröndöt. A központ csapatához Budapesten csatlakoztunk, nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, pedig sosem dolgoztunk együtt. Törökországba érve a reptérről busz vitt minket a helyszínre, valójában ezen a 150 kilométeres útszakaszon szembesültünk a katasztrófa igazi méretével. Először csak megrogyott tetőt láttunk, majd összedőlt házat, végül utcákat, ahol minden ház összeborult. Az emberek az utcákon voltak, akinek volt autója, abban aludt – avattak be.

A helyszínre érkezve rögtön sátorállításba kezdtek, valamint az életmentő eszközök beüzemelésébe, és épp hogy felépült a mobilkórház, már érkezett is az első sérült.

– Betegmonitorizálásra alkalmas monitorokat, vérnyomásmérőket, EKG-t, oxigénszaturációs mérőket, testhőmérséklet mérésére alkalmas eszközöket, gyógyszereket, lélegeztetőgépet – sorolták a műszereket, amiket magukkal vittek. Minden olyan eszközt elvittek, ami a súlyos sérülések ellátásához, a lélegeztetéshez, az altatáshoz és a fájdalomcsillapításhoz kellett.

Sok embernek nyújtottak segítő kezet, de volt néhány olyan eset, ami igazán megragadt az emlékezetükben. Ilyen volt annak a pici, egy-másfél év körüli gyermeknek az esete is, akit egy romos területen találtak.

– Elindultunk, hogy bejárjuk a környéket, ekkor lettünk figyelmesek arra, hogy hárman futnak el egy irányból, így felmerült bennünk az, hogy akkor nekünk biztosan arra kell mennünk. Egy csoport állt körül egy földön fekvő gyermeket. Közben megérkeztek a török mentőszolgálat dolgozói, akik vénabiztosítási nehézségbe botlottak, ezért igyekeztünk meggyőzni őket, hogy hozzák el a fűtött és jól felszerelt mobilkórházba. Nehezen, hosszas győzködés után, de sikerült elérni náluk ezt, így stabilizálni tudtuk a gyermek állapotát, ezért el tudták szállítani a 3 órára lévő kórházba – részletezték.

Mindhárman azt mondták lapunknak, hogy a Törökországban átéltek alapján átértékelték az olyan kifejezéseket, mint a tragédia vagy a katasztrófa, ezek a szavak más értelmet nyertek számukra. Átértékelték azt is, hogy valójában mi számít bajnak, a tapasztaltak alapján pedig megtanulták még jobban értékelni azt, amijük van.

– Hogyha történik ilyen máskor, akkor biztos elmegyünk segíteni újra, mert kell, hogy valaki csinálja. Ha már vagyunk ilyen szerencsések, hogy megvan hozzá a tudásunk, a képességünk és az eszköztárunk, akkor egy ilyen helyzetben nekünk kötelességünk segíteni – zárták a beszélgetést.

Nem véletlen, hogy mindhárom szakember megkapta a napokban a Rendkívüli helytállásért érdemjel arany fokozatát a Belügyminisztériumtól.