A birkák fodrásza még fűteni is gyapjúval szokott

A juhokat manapság már főként csak tejükért tartják, pedig gyapjuk szintén értékes a textilipar számára. Nyírással azonban már nagyon kevesen foglalkoznak. Jól mutatja ezt a kétegyházi Argyelán István leterheltsége is, aki 75 éves kora ellenére idén is 2 ezer birkát szabadít meg a télen megnőtt szőrzetétől. Nem azért, mert nem lenne jobb dolga, hanem mert ilyen sok helyre hívják. Nem mellesleg pedig neki is jól jön a plusz bevétel, ezzel egészíti ki 103 ezer forintos nyugdíját. 

Nemrégiben Sándorfalván dolgozott, így egy igazán különleges és letűnőben lévő mesterséget örökíthetett meg fotós kollégánk. A nyírásnak is megvan ugyanis a technológiája: az állatot rendszerint egyik oldalára fektetve a fejénél kezdik nyírni a fara felé, hasától a gerinc irányába haladva, ügyelve a nyírás folyamatosságára, a bunda egyben maradására. Persze ez utóbbi szempontnak csak akkor van jelentősége, ha aztán azt hasznosítják. István azonban nem készít belőle ruhát és nem is értékesíti ilyen célra a gyapjút. Ennél sokkal prózaibb felhasználási területet talált: az idei télre összegyűlt 150 mázsányi szőrt a fához keverve eltüzelte. Vagyis az, ami télen az állatokat melegítette és tavasszal levágta róluk, az következő télen az ő otthona melegéhez járult hozzá.