Kuala Lumpur várja Sümeghy Laurát

Magáról a városról nem igazán tudok még semmit, mert elég friss az információ, a lehetőség, a felkérés, hogy Magyarországot képviseljem Malajziában, így a szervezéssel, az utazással kapcsolatban nagyon sűrű napjaim vannak. Sokat készülök mind mentálisan, mind fizikálisan, hogy méltón képviselhessem az országot.

Határozottan állíthatom, hogy igen. A világ minden tájáról érkeznek ide lányok, hogy összemérjék a tudásukat, a szépségüket. Hogy mennyien leszünk? Ez még egyelőre nem ismert.

Például igyekszem odafigyelni az egészséges életmódra. Úgy gondolom, mindent lehet enni, de csak mértékkel. Nem jó, ha a szervezettől elvonjuk a napi szükséges anyagokat. Nem ezzel az eseménnyel kelek és fekszem még, ám a hétköznapokon is alapból tudatos ember vagyok, így minél jobban belelátok majd a verseny körülményeibe, annál inkább felkészülhetek arra, mi várhat rám.

Elsősorban színésznő szeretnék lenni, ez az álmom már egészen pici korom óta. Úgy gondoltam, hogy egy szépségverseny, mint a tavalyi Miss Hungary, hozzásegíthet ahhoz, hogy elérjem ezt a vágyam, hogy bekerüljek a szakmába és megismerjem az embereket, a közösséget. Tudatosan próbálom felépíteni ezt a fajta karrieremet.

Tavaly második lettem a Miss Hungary versenyen, ennek köszönhetően nyáron eljuthattam Olaszországba az egy hetes modelltanfolyamra. Ott kiválasztottak a szeptemberben rendezendő magyarországi döntőre, amely jó bemelegítés lesz a malajziai eseményre. És rendkívül lényeges állomás a 2022-es hazai nemzeti szavalóverseny: az első fordulóban beküldtünk egy videót, amelyen versenyt mondtam, itt továbbjutottam, majd a második fordulóban versklipet kellett készíteni. Ez egy kisfilm volt, amely alatt mondtam el a verset. Itt a kreativitás is fontos volt. Innen a döntőbe kerültem, amelynek a budapesti Nemzeti Színház adott otthont. Ez volt az a verseny, amely meghatározta az érzéseimet: ismert művészek, rendezők előtt állhattam és verselhettem, nagyon nagy élmény volt. Sosem gondoltam volna, hogy aranyminősítést, netán különdíjat kapok, de rájöttem, hogy helyem van ebben a szakmában, és jó az út, amelyen járok.

Nem, a Miss Hungary versenyre hamarabb jelentkeztem, minthogy részt vettem volna a versszavaló döntőn. Szerencsére mindkettő jól alakult.

Teljes mértékben. A kettő nagyon szépen kiegészíti egymást, és lehetne csinálni egyszerre.

Végzős diák leszek a Ságvári gimnáziumban humán szakon, majd szeretnék felvételt nyerni a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemre. Vannak már most is lehetőségeim kisebb filmszerepekre, de még csak a beszélgetés szintjéig jutottunk el.

Kislányként hasonló voltam, mint Laura: megvolt bennem mindaz, ami benne megvan, viszont mögöttem nem állt senki. Éppen ezért nem erre a pályára kerültem, abban az érában ugyanis más volt az életfelfogás, és én másfajta anyukát kaptam az élettől, akinek mindezek mellett hálás vagyok. Éppen ezért megfogadtam, ha lesznek gyermekeim, és valamiben tehetségesek lesznek, segítem őket, ahol tudom. Na, de azért erre nem gondoltam… Az élet elém tartott egy görbe tükröt. Laurát nem tartom vissza semmitől, tényleg céltudatos lány, akinek a helyén van az esze. Nagyon szerény, szenved egy kis önbizalomhiánytól is, de sokat beszélünk erről, és motiválom, hogy nyíljon meg, mert rengeteg érték van benne. Nem gondoltam, hogy a szépségiparon keresztül nyílhat meg előtte az út a színészethez, de olyan világot élünk, amelyben a pénz és a kiskapuk számítanak. Ő most ezeket nyitogatja. Kitört, és utólag azt mondom, teljesen igaza volt. Nehéz döntés volt a verseny elvállalása, főleg anyagilag. Ha nem így állnánk, ahogy állunk, akkor ez egy jó lehetőség: világot lát, olyan emberek közé kerülhet, akik segíthetnek neki mindenfelé a világban. Természetes, hogy féltem, de megvan bennünk az önzőség is, hiszen önmagunkat is féltem: vajon hova viszi el az élet? Egy 18 éves lánynál ezt el kellene engedni, de nehezen megy. Leküzdöm mindezt, kutatom az ismerősöket, a lehetőségeket, és rábízom magam az életre, amelynek az eddigi kereke mindig úgy forgott, hogy jutott a segítségből bőven. Őszintén, tisztán – így kell hozzáállni, és bízom a sorsban, a méltó jutalomban, amelyet a gyerekeim kapnak meg

 Nagyon sok minden… Tizenkét éve lovagolok, a versenyszintet azonban idén abbahagytam a néptánccal együtt a továbbtanulás és a jövőm miatt. Hobbiszinten megmaradt azért ez az időtöltés. Az iskolai átlagom jónak mondható, az ötösök mellett csak két négyesem volt, de érdekel a nyelvtanulás, a nyáron tettem le például a középfokú angol vizsgát, vagy akár a jogosítvány megszerzése is.

Jelen van, de sokkal inkább a jövőmre fókuszálok, és építgetem a karrieremet. Buliba nem járok, talán csak évente egy-két alkalommal, a barátaimmal viszonylag sokat találkozom, szeretek velük kikapcsolódni, társasjátékozni. Olyan barátaim vannak, akik hasonló értékrendet képviselnek, így minden összejövetel arról szól, hogy beszélgetünk, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, azt, hogy mi történik a világban.

Igen. Szeretem a kiszámíthatóságot, éppen ezért megtervezem a napjaimat, de nyilván vannak olyan alkalmak, amikor spontán alkalmazkodnom kell az eseményekhez. Annak a híve vagyok, hogy legyen minden előre megbeszélve, lerendezve, és akkor tudom, mihez tarthatom magam.