Tél tábornok, műszempillával

Január első napjaiban nagyot sétáltunk a Tisza-parton. Zúzmara borította a fákat az ártérben és a Stefánián, ködbe vesztek a Tiszán az úszóházak. Ilyen ködös, borús időben a dolgok néha másnak látszanak, mint aminek közelebb ér­­ve bizonyulnak. Így jártunk a fiatal Mátyás király lovas szobrával is a Móra Ferenc Mú­­zeumnál. Bár nem szeretjük használni a kifejezést, annyira elkoptatták a sajtónyelvben, maga Tél tábornok bukkant elő a fehér ágak közül. Ha fokozni akarjuk a jelenet drámaiságát, hozzátehetjük, hogy jégujjaikat nyújtogatták felé a fagyott fák.

A szobor arcán úgy tapadt meg a zúzmara, mintha fehér cérnával varrták volna be az arcán a sebeket. Az alak a Trónok harca Éjkirályára emlékeztetett egy kicsit – egészen addig, amíg észre nem vettük rajta a nagy, fehér szempillákat. Onnantól inkább vicces volt, hogy műszempillával in­dult csatába a hadvezér. Nem le­­het túl praktikus egy ütközetben: lehet, hogy belepislogta a szemébe, mert nem nyert, más­­nap elolvadt minden. Vissza­­változott Mátyás királlyá – Lapis András alkotása a Mátyás trónra lépéséről szóló szegedi megegyezésnek állít emléket.

Pedig Tél tábornoknak még saját Wikipédia-szócikke is van, amiből megtudtuk, hogy a kifejezés eredetileg a kemény orosz télre utal, leginkább katonai eseményekről szóló szövegösszefüggésekben. A történelem során a legtöbb hadjárat, amit Oroszország vagy a Szovjetunió ellen indítottak, és beleesett a télbe, ku­­darcot vallott. Tél vagy Fagy tábornok pedig olyannyira erőre kapott, hogy több európai nyelvben meghonosodott az orosz mellett. A németben, az angolban, a franciában is használják.