Magánnyugdíjpénztárak: nagy a csend

A nyomásgyakorlás ellenére is százezer ember maradt magánnyugdíj-pénztári tag, közülük is a legtöbben az ING-nél. A biztosító meg is írta levelét még január 13-án, azzal, hogy folyamatosan aktualizálja honlapján az információkat, ám erre egy hónap alatt nem volt oka. Így ha az érintett – vagy már visszalépett, de a döntés előtt bizonytalan – ellátogat a www.ing.hu/nyugdijinfo oldalra, ugyanezt a levelet olvashatja.

Erőtlen önkéntesség

Február eleji MTI-hír, hogy az LMP törvényjavaslatot nyújt be a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról, amelyben kezdeményezik, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok önkéntes pénztárakba is átmenekíthessék megtakarításaikat. A párt szerint az állam március végéig be akarja kebelezni a magánnyugdíjpénztáraknál maradt mintegy 100 ezer tag összesen 234 milliárd forintos – a GDP 1 százalékát kitevő – vagyonát. Törvényjavaslatukban a visszalépésről szóló döntés határidejét is meghosszabbítanák fél évvel, szeptember végéig. Az LMP hangsúlyozza, a kormány mindeddig nem hozta létre az egyéni számlákat az állami nyugdíjrendszerben.

Az e-mailben megküldött írás nem túl átütő erővel érvel a tagság fenntartása mellett, miközben utal – illetve át is irányít – a Stabilitás Pénztárszövetség honlapjára további információért. Frissebb ott nincs, a portálon egy január 5-i, Érdemes lehet a pénztárakban maradni című közlemény olvasható – ez sem túl meggyőző. Az alcím is sokat elárul: Csak minimum havi 14 ezer forint önkéntes tagi befizetés mellett tartható a rendszer. Ez az, ami tovább rostálja majd a mezőnyt, illetve növeli az állami nyugdíjpénztárba visszalépők számát.

A Stabilitás nem árul zsákba macskát, leírja, hogy a működési költségek fedezete tovább emelheti ezt a 14 ezer forintos összeget, ahogy az is, mennyien döntenek a maradók közül az állami rendszerbe való visszalépés mellett. Így az önkéntes tagdíj mértékét minden pénztár egyedileg határozza majd meg annak függvényében, hogy hány tagja marad, és mekkora költséggel tudja a saját adminisztrációját üzemeltetni. Vagyis 14 ezernél csak nagyobb lehet…

Az ING azzal kezdi január 13-i – első, egyben utolsó – levelét, hogy pénztártagsággal kapcsolatban március végéig van idő döntést hozni, visszalépés esetén pedig május 31-éig lehet a tagi kifizetésekkel kapcsolatos rendelkezést megtenni. – Nem célszerű tehát gyors, elhamarkodott döntést hozni – írják, igaz, a kapkodás jelei egyik érintett félnél sem figyelhetőek meg. Leginkább nyugodt a háromszög állami csúcsa – van még ugye az ügyfél és a pénztár –, nem siet ugyanis a visszalépés szabályainak pontos kidolgozásával.

A kormány célja világos, a lehető legtöbben lépjenek át az állami rendszerbe. Az állami rendszer reformjáról is csak nyáron születik majd döntés, így azt sem tudni biztosan, mit választ az, aki úgy dönt, mégiscsak visszalép. Az ING levele jelzi azt is, hogy a maradásról vagy visszalépésről szóló döntést nem célszerű a reálhozam kifizetésének rövidtávú lehetőségére alapozva meghozni.

A levél végén a – ma még – legnagyobb taglétszámú biztosító rövid kérdés-felelettel is próbálja segíteni az eligazodást, s hogy nem beszél mellé, azt jelzi az első két kérdés is. „Van-e már arra a pénztárnak terve, hogy mekkora az a taglétszám, amelynél még érdemes fennmaradnunk? Van-e arra garancia, hogy továbbra is fennmarad a pénztár, amennyiben maradok?"