113 vásárhelyi katona esett el a magyar történelem egyik legnagyobb hadi katasztrófájában

– Hatalmas, az egész magyar történelem során is szinte példátlan katasztrófa az, ami 77 évvel ezelőtt ezen a napon, január 12-én kezdődött, és mintegy 120 ezer magyar em­­ber halálával végződött – mondta Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere.

– Éppen a mai napon olvastam egy gondolatsort, amelyben a szerző azt írta, a doni ál­­­­dozatok nemcsak hősök és katonák voltak, hanem emberek is, édesapák, kőművesek, hivatalnokok, akiket hazavárt a szerető család. Csongrád me­­­gyéből 10 ezer, Hódmezővásárhelyről 113 áldozata volt a doni katasztrófának, akik so­­ha nem térhettek haza. Mártírok voltak, nemcsak hősök. A megemlékezéssel előttük tisztelgünk – emelte ki a polgármester. Leszögezte, ezt a sorsot nem ők választották.

– A magyar történelemnek számos olyan fordulata van, ahol utólag, az időbeli távolság lehetőséget ad, hogy elemezzük, hogy vajon mit lehetett volna máshogy csinálni. Biztos vannak olyanok, akiknek a döntésén múlt ez a sors. Ne gondoljuk, hogy az akkori ve­­zetők szívtelenek voltak, hogy nem tettek meg mindent. A haza érdekében nehéz döntéseket kellett meghozniuk. A doni katasztrófát követő közel 50 éves időszakban olyan rendszer volt Magyarországon, amikor azok a honvédek, akik életüket vesztették, fogságba estek, vagy hazatértek, bűnösnek számítottak. Mi nemcsak megemlékezünk róluk, de nem tartjuk őket bűnösnek. Parancsra cselekedtek. Nem gondolom, hogy a parancs minden alól felmentést ad. Természetesen a parancsot a honvédségben követni kell. De azoknak az áldozatoknak, akikre ma emlékezünk, nem volt más választásuk, csak a parancs teljesítése.

Bálint Mihály Gábor hadnagy, katolikus tábori lelkész imájában kiemelte, fájó szívvel, elszorult torokkal em­­lé­kezünk a nemzet tragikus veszteségére, amihez hasonló talán csak a mohácsi vész volt.

– Idegen földön, rosszul felszerelve és kérdéses politikai cél szolgálatában, mégis becsülettel és hősiesen álltak helyt honvédeink.