Egyévesek a hármas ikrek

A szentesi házaspár nyolc éven át várt a gyermekáldásra, majd először három éve Liliána, ta­valy februárban pedig a hármas ikrek, Olívia, Kornélia és Izabella érkezett a családba. Az életük azóta teljesen megváltozott, szinte minden a gyerekek körül forog, de úgy látják, ez így van jól, így lett kerek a család. – Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez az év. Ez volt életünk legnehezebb, de egyben legszebb időszaka is – mondta el a házaspár. – Azért nehéz, mert szinte minden nap embert próbáló kihívás úgy is, hogy a nagyszülők is rengeteget segítenek és a város által biztosított gondozónő is. És azért a legszebb, mert így lett teljes a családunk, a három pici lánnyal – magyarázta Judit és János.

A legnagyobb feladatként a betegségek kezelését és az esti al­­tatást említették: volt, hogy egy­­szerre az összes gyerek megbetegedett; lefekvéskor pedig az ikrek közül van, akinek öt perc altatás is elég, míg a másiknak ötven is kevés. A gondozónő hétköznapokon napközben se­­gít nekik, ezt eredetileg egy évre biztosította a város, azonban másfél évre meghosszabbították, amiért nagyon hálásak a szülők.

Beszélgetés közben a lányok játszanak körülöttünk, nyugodt, kedves babák. Szembetűnő, hogy a hármas ikrek közül Kornélia és Olívia elképesztően hasonlítanak egymásra, mintha egypetéjűek lennének. – Úgy tudjuk, hogy nem egypetéjű ik­­rek, pedig nagyon hasonlítanak. A személyiségükben azonban mindhárman különbözőek: Kornélia a felfedező, kis nyughatatlan, Izabella lelkis, érzékenyebb típus, Olívia pedig jól elvan magában, képes órákig elmatatni – mondja János.

Az esti fürdetés is felér egy maratonnal.

És hogy hogyan telnek a mindennapjaik? – Elég mozgalmasan, ha csak ketten vagyunk, akkor az esti fürdetés is felér egy maratonnal – válaszolják mosolyogva a szülők. – Reggel hat óra körül indul a nap, reggelizünk, öltözködünk, Lilcsi indul az óvodába, János pedig dolgozni, ő négy után jön haza. A lányok kilenc körül tízóraiznak, aztán alszanak egyet, majd ebédelünk, aztán Lilcsi is hazajön az oviból, még nem alszik ott. Ebéd után játszunk, és fél három-három óra körül még alszanak, majd uzsonna, játék, fél hét-hét körül pedig kezdődik a vacsora, fürdés és az altatási „ceremónia” – meséli hétköznapjaikról Judit. – Teljesen megváltozott az életünk, de nincs idő ezen gondolkodni, folyamatosan adva vannak a feladatok. De ez a legcsodálatosabb dolog, erre vágytunk – mondják a szülők.