Szépségversenyen győztes érmét és egy 46 éves motorkerékpárt is kínáltak

Ha vasárnap, akkor vásárnap, így van ez Kisteleken évek óta minden hónap első vasárnapján. Kora reggel óta várták az árusok portékáikkal a vásárlókat, mi is tettünk néhány kört, és igazán értékes, különleges árukra bukkantunk. Például a szegedi Bunkóczi Gábornál, aki 50 éve gyűjt pénzérméket, szerinte nagyon kevesen vannak az országban olyanok, mint ő, akinél 1848-tól napjainkig megvan minden érme.

– Gyerekként mindig kijártam édesapámmal a Mars téri piacra, egyszer egy ilyen látogatáskor láttam meg egy néninél egy Szent István ötpengőst, nagyon megtetszett, hisz gyönyörű volt, meg is vettük 100 forintért. Később tudtam meg, hogy 1938-ban készült Szent István halálának évfordulójára, ráadásul világszépségversenyt nyert érme. Mai napig megvan, most is itt van nálam. Először magyar pénzeket kezdtem gyűjteni, főként napjainkból, később szélesedett ki a gyűjteményem a szabadságharcig visszamenőleg. Itt van például egy tízkoronás 1848-ból, nagyon ritka és még mindig fényes darab – mutatta kincseit Bunkóczi Gábor.

Mint mondta, az unokáit nem igazán érdekli az érmegyűjtés, ő pedig nem szeretné, ha az ebek harmincadjára jutna az 50 éves munka, ezért válik meg a vásárban a daraboktól, amikre folyamatos a kereslet. 6-10 ezer forintért lehet hozzájutni a különlegességhez, állapotától függ az ára.

Továbbhaladva egy gyönyörű kék, fényes motor tűnt ki a tömegből, rögtön kértem is a kollégámat, vegyük szemügyre. Ő is csodálattal pillantotta meg a Schwalbét, amiről kiderült, 46 éves. Gazdája, Czibolya Tibor mosolyogva úgy fogalmazott, 1974-es születésű. Ebből is éreztük, hogy szinte családtag a járgány, amiben 33 ezer 621 lefutott kilométer van, tavaly pedig új festést kapott. 220 ezer forintért kínálta eladásra a férfi, aki meglehetősen szereti a motorokat, otthon ugyanis egy 50 éves Simson Star várta.

Vélhetően szarkák voltunk előző életünkben, mert arra buktunk, ami fénylett, így vezérelt kíváncsiságunk Tapodi Zoltán standjához. Tiszakécskéről hozta saját készítésű késeit és bicskáit, igazán egyedi darabok voltak. A férfitől megtudtuk, 1930 óta működő családi vállalkozásban gyártják, a mesterség apáról fiúra szállt. Szerinte a jó bicska titka a fogásban és az élminőségben rejlik. Megtudtuk, még ma is él az a hagyomány, hogy az édesapa kiviszi a fiát a vásárba, és bicskát vesz neki vásárfiának.

Úgy tűnik, többen is úgy döntöttek, hogy itt válnak meg valamitől, ami a szívükhöz nőtt, így tett az a férfi is, akitől egy magyar szürke marha koponyáját lehetett megvenni 95 ezer forintért. Kérdésünkre elmondta, 7 évvel ezelőtt a Hortobágyról hozta az állatot tenyészbikának milliós összegért, egészen öreg koráig nála volt a szeretett állat, ezért is tartotta meg a koponyáját.

Ruhából, cipőből, virágból, szerszámból és persze lábasból sem volt hiány, sőt, kerékpárból sem, szinte minden sorban lehetett vásárolni. Állatot viszont nem sokan hoztak eladni, néhány házőrző kutyát kínáltak csak a bejáratnál.