Kovászos kenyeret sütöttek a vásárhelyi Tájház kemencéjében – Fotók

A vásárhelyi Népművészeti Tájházban szombat délután Sipos Róbert pékmester sütötte ki az első veknit, majd mutatta be a dagasztás, kelesztés aprólékos folyamatát.

T.Sz.

fotó: Tábori Szilvia

Évszázados hagyományt elevenítettek fel tegnap délután a vásárhelyi Népművészeti Tájházban. A Tornyai János Múzeum Nyári konyha című workshopsorozatának szombati nyitórendezvényén a kovászos kenyér készítését mutatták be. Terendi Viktória, a közgyűjtemény néprajzkutatója kérdésünkre elmesélte: a hagyományos eszközök és konyhai technikák megismerése nem pusztán a helytállást segíti, az egészségünket is támogatja.

Kovászos kenyeret sütöttek a vásárhelyi Tájház kemencéjében. Fotók: Tábori Szilvia

A vírushelyzet alatti élesztőfelvásárlási lázban gyorsan elfogytak a bolti készletek, ami megnehezítette az otthoni kenyérsütést. De a kovász készítésével megkönnyíthetjük a dolgunk. – Hajdan, ha az életben nehézség adódott, új lehetőségeket kerestek. Ez a fajta hozzáállás jellemezte mindennapjaikat – hangsúlyozta a néprajzkutató, majd hozzátette: a dagasztás, a kovász szeretgetése, etetése, a kenyér sütése ismeretlen lelki folyamatokat indíthat el, mert megmutatja az élet ősi, természetes oldalát. Biztonságot ad az egykori tudás felelevenítése.

– Eleinte talán még a gondolat is riasztó, hogy otthon süssünk kenyeret és hosszú órákat szánjunk rá. Ez nem megy a mai rohanó világ megszokásaival ellentétes időszemlélet nélkül. A bátor kísérletezésre biztatok mindenkit, hogy az első elrontott darabok után se adják fel, inkább keressenek új megoldásokat. Az apró sikerek majd átlendítenek a kezdeti nehézségeken – mondta további kérdésünkre Terendi Viktória.

Sipos Róbert pékmester pont az apró fogásokkal segítette a szombat délutáni program érdeklődőit. Megmutatta, milyen erővel, mozdulatokkal érdemes dagasztani, vagy hogy miként használja a teknő formai adottságait. Ez a folyamat hajdan akár két órán át is eltartott, az akkori öt-hat kilós kenyér fárasztó előkészítéséről az asszonyok úgy tartották, hogy addig nem lesz jó, „amíg nem csöpög a gerenda”, amíg nem verejtékezik az ember homloka.

A hajdani öt-hat kilós darabokat akár két hétig is ették. A mai, jóval kisebb vekniket, cipókat jól átsütve, normál otthoni körülmények között textilzsákba vagy konyharuhába csavarva, szellős helyen akár egy hétig is frissen tarthatjuk. A kovász hűtőszekrényben akár hetekig is eltartható, a sütésre elektromos és gázsütőt is használhatunk.

A sorozat következő foglalkozását augusztus 8-án tartják, a gyümölcsök és zöldségek hagyományos tartósítási módszereiről.