Hollóházán is gyártottak csongrádi mintás porcelánt

– A csészealjakat és kávéscsészéket Makai Katalin adományozta a múzeumnak február végén – számolt be a Tari László Múzeum legújabb „kincséről” Vincze Klára néprajzkutató muzeológus. A készlet ugyan hiányos, két kávéscsészét és hét csészealjat tartalmaz, de így is ritkaságnak számít:

korábban nem tudtak arról, hogy készült csongrádi mintás porcelán.

Egy ismeretlen darab került elő

– Sajnos, az adományozó, Makai Katalin, illetve az örökös, akitől hozzá került a készlet, sem tudja, mikor vagy milyen céllal készülhetett. Meglepetésként ért bennünket is az előkerülése, eddig nekünk sem volt tudomásunk róla, hogy ilyen, kifejezetten csongrádi mintával és felirattal ellátott porcelán készült Hollóházán. Nagyon örülünk a cseresznyés mintás készletnek, mert eddig csak egyetlen, ezzel a motívummal ellátott textilünk volt – fűzte hozzá Fodor Péter muzeológus.

– Úgy véljük, valamikor a huszadik század második felében, 1960–70 körül, a Háziipari Szövetkezet ideje alatt készülhetett ez a porcelán kávéscsészekészlet. Valószínű, hogy csongrádi megrendelésre gyártották, vagy a szövetkezet, vagy a városvezetés részéről kértek ilyen darabokat a porcelángyártól, amit később reprezentatív ajándékként adtak tovább – vette át a szót Vincze Klára.

A készletet most nyilvántartásba veszik, utána pedig a múzeumba kerül.

– Vagy a múzeum belső látványraktárában állítjuk ki, vagy a volt laktanyában kialakított Béri Balogh Ádám Szolgáltatóházban helyezzük el, de mindenképpen olyan helyre szeretnénk, hogy kerüljön, ahol a látogatók is láthatják

– tette hozzá Vincze Klára.

Jellemző csongrádi minta a cseresznyés

És hogy milyen is az igazi csongrádi minta? Mint a néprajzkutatótól megtudtuk, a helyi háziipari szövetkezetben gyapjú anyagból készült, ferde szövésű, mértani mintájú, élénk színezésű torontáli szőnyegeket is készítettek, aminek a jellegzetes mintája a cseresznye volt, ez köszön vissza a most a múzeumhoz került porcelánokon is.

A csongrádi szőnyegek messze földre eljutottak

A Csongrádi Háziipari Szövetkezet 1954-ben alakult meg hímző, norvég kötés, kosárfonó, fafaragó és szőnyegszövő részleggel, de foglalkoztak csipkekészítéssel is. A szövetkezetben faliképeket, majd perzsaszőnyegeket is készítettek. Cseresznyés mintájú torontáli szőnyegeket, falvédőket, futókat és párnákat, majd 1958-tól csongrádi csomóst is gyártottak, utóbbi mintáját egy budapesti tervező készítette.

A csongrádi szőnyegnek az egész világon sikere lett, leginkább azonban a „keleti blokk” országaiban ismerték.

Ezt a szőnyegtípust az 1980-as évek végétől már nem gyártották a városban, de a szövetkezet egykori dolgozója, Simon Pálné Gizike néni néhány éve, még jóval a nyolcvan fölött is javított ilyen szőnyegeket.