Megkaptuk az oltást, kérjék Önök is!

Kaptunk a mumus AstraZenecából és az orosz Szputnyikból is, meg persze a Pfizerről is szereztünk tapasztalatokat. Ezt osztjuk most meg cikkünkben, ugyanis mind túléltük, tehát másnak sem kell félnie egy aprócska tűszúrástól, és az utána esetlegesen jelentkező hőemelkedéstől.

Gidró Kriszta főszerkesztő

Az AstraZeneca oltását kaptam, egyelőre az elsőt. Mellékhatásként egy éjszakányi láz, másnap pedig erőtlenség, aluszékonyság jelentkezett. Erre persze számítottam, mert az öcsém két héttel előttem ugyancsak az AstraZenecát kapta, hasonló mellékhatásokkal küzdött meg. Egyikőnk sem érezte ezt tehernek, mert így a nyáron végre elmehetünk együtt vízi túrázni, és a lányaim nemcsak viberen taníthatják beszélni a két éves unokatestvérüket. Mindezt ráadásul végignézheti édesanyánk is, aki egészségügyi dolgozó lévén már mindkét oltását megkapta. Már csak azért drukkolunk, hogy addig a másik két öcsém is megkapja mindkét oltását.

Az oltás folyamata körülbelül öt percig tartott a háziorvosom rendelőjében. Ez abban a rendelőben valószínűleg soknak számít, a dokumentációra ugyanis egy-két percet várnom kellett, mert az asszisztens éppen telefonon beszélt valakivel, aki az előttem lévő időpontra nem érkezett meg. Az érintett hölgynek innen üzenem, hogy az asszisztens nem viccelt: tényleg van, aki mindkét karját odaadná, ha megkaphatná végre az oltást. Én például az orvosom üzenetének érkezése előtt egy nappal azt mondtam, hogy ha a tudósok tyúkürülékről bebizonyítják, hogy jó a koronavírus ellen, én azt is elfogadom. Meg is eszem, ha kell, és ezt komolyan is gondoltam.

Tehát akit felhív az orvosa, hogy mehet az oltásért, az mindenképpen menjen is el. Ha valami közbejön, és mégsem tud menni, telefonáljon, hogy legyen idő mást keresni, és ne kelljen kidobni az oltóanyagot.

Varga Anna főszerkesztő-helyettes

Profizmus, gyorsaság és kedvesség – ez jellemzi a mindenki által csak MÁV-rendelőként nevezett újszegedi oltóponton zajló munkát. Múlt hét csütörtökön hívott a háziorvosom, hogy van lehetőség a Szputnyik V vakcina felvételére, és vasárnap 10 órára kaptam időpontot. Minden olajozottan ment, a névellenőrzéstől a regisztráción át magáig az oltásig. A profi szervezésre jó példa, hogy aki oltásra vár, zöld székre ülhet, aki pedig már megkapta a vakcinát, fehér széken ücsöröghet, miközben figyelik, jelentkezik-e valakinél oltási reakció. Amit fontos kiemelni, hogy bár vasárnap volt, és az ott dolgozók valószínűleg a hét előző hat napján sem pihentek, mindenki türelmesen, kedvesen szólt az emberekhez, nem látszott rajtuk sem fáradtság, sem fásultság.

Estére az oltás helye kicsit megfájdult, de más oltási reakció nálam nem jelentkezett.

Jeszenszky Zoltán szerkesztő

Megdöbbentő volt, hogy Tarjánban, a háziorvos folyamatosan – hétvégén és ünnepnap – is olt. Sőt, a regisztrált személyekkel húsvét vasárnap és húsvét hétfőn este(!) e-mailen egyeztetett időpontot! Ünnepnapon este! A rendelőbe 15 perces időközönként érkeztek az emberek, várni nem kellett, az asszisztens pedig folyamatosan takarít. A háziorvos az időseket Pfizerrel, a fiatalabb korosztályokat AstraZenecával. oltotta, előtte mindenkit alaposan tájékoztatva az esetleges mellékhatásokról.

Az Astrától a helyszínen senkinek semmilyen baja nem volt, 20 percnyi várakozás után mindenki fürgén távozott.

Vida-Szűcs Imre szerkesztő

Csütörtök késő este hívtak a háziorvosi rendelőből, hogy vasárnap mehetek az orosz vakcináért, ha elfogadom. Rögtön igent mondtam, mert megbízom az orvosomban, úgy gondolom, amit ő ajánl, az jó nekem. A MÁV-rendelőben, az oltóponton minden nagyon szervezetten ment, sehol sem alakult ki tömeg. Az éjszakát sajnos nem úsztam meg oltási reakciók nélkül, rázott a hideg, hőemelkedésem volt, mindenem fájt. De azt hiszem, a védettség érdekében ennyit ki kell és ki is lehet bírni.

Sóti Judit tervezőszerkesztő

Én a háziorvosnál kaptam meg a Pfizer első adagját. Nagyon gördülékenyen ment minden. Korrekt, részletes tájékoztatást kaptam. Semmilyen mellékhatást nem tapasztaltam.

Koós Kata újságíró

Nemzetközi család lettünk. Sógornőm Pfizer, édesapám, bátyám és férjem Szputnyik V, édesanyám Sinopharm vakcinát kapott, jómagam AstraZeneca-t. Sokszínűségünk számos ugratás forrása lett, mely némi örömöt csempész a sok-sok ürömbe, melyet a járványhelyzet halmozott mindennapjainkba. A családból engem viseltek meg leginkább az oltások, mindkét alkalom után három napig magas láz kínzott, fájtak az ízületeim, alig volt erőm kikelni az ágyból. Nem volt kellemes, de egy másodpercig sem bosszankodtam a mellékhatások miatt. Végig az lebegett a szemem előtt, hogy a második vakcina után néhány héttel végre átölelhetem a szüleimet, amire immár több mint egy esztendeje nem volt lehetőségem.

Kovács András újságíró

Hétköznap 08.10-re volt időpontom a Tisza Lajos körúti „nagyesztékába”, azért valamivel előbb érkeztem. A katonák udvariasan és türelmesen rendeztek bennünket, beálltam a 08.10-esek sávjába és szinte percre pontosan be is jutottam az előtérbe. Ott rövid adategyeztetés után megtudtam, hogy a 9-as ajtóhoz kell mennem. Valamit félreérthettem – nem csak én, egy sortáram biztosan akadt -, mert rövid úton kiderült, nem a 9-es ajtó, hanem a 9-es számú laptopos egyetemistához kell besorolnom, a további adategyeztetéshez és a második oltás időpontjához. (Ha kötekedni akarnék, a segítő diákok azért elég közel ültek egymáshoz, kis híján összeért a válluk, de lehet, hogy tehették, annyira védettek voltak.)

Ügyetlenségemnek köszönhetem, hogy egy utánam jövő úr így beelőzött az oltásban, de összességében flottul ment minden. Igaz, kitöltve vittem a kinyomtatott nyilatkozatot. Fél 9 előtt megkaptam az oltást, amit a bal karba kértem, mert jobbkezes vagyok. Először azt mondtam, nekem aztán mindegy, a doktornő javasolta szelíden ezt a megoldást.

A szükséges várakozási időt majdnem kitöltöttem, autóval hazamentem, és utána az ég világon nem tapasztaltam semmit, ami eltért volna a normálistól.

Kovács Erika újságíró

Még nagyon friss az élmény, mert hétfőn reggel 7 órakor kaptam meg a Szputnyik V védőoltást. Már nagyon vártam, hiszen tavaly még az elsők között regisztráltam. Nem fájt jobban, mint a szokásos évi influenza elleni védőoltás. A fűtött katonai sátorban elüldögéltünk a többi beoltott társammal egy félórácskát, de senki sem lett rosszul, mindenkinek jól viselte a szervezete az oltóanyagot. Itthon éppen az előbb tapogattam meg a nyakam, de nem tapasztalom, hogy második fejem nőne, mint amivel sokan riogattak a közösségi oldalakon. Amit érzek, az a fáradtság, de az meg valószínűleg attól van, hogy hajnalban kellett kelnem, hogy pontosan odaérjek az oltás időpontjára.

Állítólag a különböző vakcinát kapott emberek identitáscsoportokba tömörülnek. Én erre nem törekszem, de a „szputnyikom” örömére az előbb megrendeltem egy orosz nyelvkönyvet és munkafüzetet, hogy leporoljam kissé az orosz nyelvtudásom. Ehhez is adott egy kis löketet az orosz „vivőanyag”.

Kiss Anna újságíró

Kovács Erikához hasonlóan én is igen friss élményekről tudok beszámolni, ugyanis április 12-én, délután kaptam meg a Szputnyik V első adagját a gyulai kórház oltópontján. Mivel még mindig a Békés megyei háziorvosunkhoz tartozok, ezért oda irányítottak. A bejáratnál fiatal katonák kedvesen igazítottak útba, majd szintén kedves szavakkal fogadtak a regisztrációnál, ahol épp hogy aláírtam a papírt, már mehettem is a rendelőbe, várt rám az orvos az aprócska tűjével. Mivel a nyilatkozatomon több gyógyszerérzékenység is fel volt sorolva – némelyikről már meg is feledkeztem, de a háziorvos lelkiismeretes –, ezért háromszor is alaposan kikérdeztek, hogy biztosan nem szoktam-e rosszul lenni, és biztosan csak kiütések jelentkeznek-e rajtam ezektől a gyógyszerektől. Aztán pár másodperc és hoppsz, kijelenthettem, hogy: vakcinirovannij, vagyis oltott.

Utána mellékhatás nem jelentkezett, csupán rá két órára komoly éhség- és fáradtságérzet zúdult rám, de ezek a „tünetek” könnyen enyhíthetők voltak.

Molnár András online szerkesztő

Szombaton kellett az 1. számú rendelőintézetbe mennem, kora délután. A főbejáratnál katonák vigyáztak, hogy ne alakuljon ki tömeg és minden érkező rendezetten várjon, a távolságtartást is figyelembe véve. Ezután egy gyors eligazítás és kérdőív kitöltés következett. Itt volt lázmérés és már mehettem is tovább az épületbe. Bent minden sarkon állt valaki, aki segített eligazodni. Az oltópontnál újabb adategyeztetés után megkaptam az időpontomat a második oltásra.

Az oltópont ajtaja előtt épp nem volt senki. Ahogy megérkeztem már hívtak is be. Ismét kérdőívezés. Most arra voltak kíváncsiak, hogy az egészségügyben dolgozom-e vagy kapcsolatban állok-e valakivel, aki igen. Majd a szúrás, amit én észre sem vettem. Mire a végére értem a pár kérdésnek, már végeztünk is.

Utána 10 percet vártam, az esetleges mellékhatások megjelenésére. Nem jelentek meg. Majd irány haza.

Otthon, úgy egy nappal a vakcina megkapása után hőemelkedésem lett és fájt a fejem, amit egy gyógyszer elmulasztott. Másnapra maradt a karfájás, de minden más tünet eltűnt.

Kedd reggelig fájt a bal karom, de ez normális, ha valaki izomba kap oltást. Ugyanúgy, mint a tetanusznál.

Suki Zoltán újságíró

A szegedi SZTK-ban kaptam meg a Szputnyik V oltóanyag első adagját szombaton. Az egész az adminisztrációval és a sorbanállással együtt nem volt több negyed óránál. Minden flottul ment, és – ahhoz képest, hogy egy éve meg sem állnak – mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor kifelé jöttem, már állt egy kisebb sor az épület előtt, de mindenki nyugodt volt, és viselt maszkot, meg persze tartotta a távolságot, amiben katonák is segítettek.

Szabó Imre újságíró

Nekem azért nem volt egyszerű eldönteni, hogy felvegyem-e az injekciókat, mert sajnos nem vagyok egészséges: krónikus vesebetegségben szenvedek, szervátültetésre várok, és eleinte az a hír járta, hogy aki megkapja az oltást, az utána hónapokig elesik a transzplantáció lehetőségétől. Végül az ehhez értő egyik legjobb szegedi szakember megnyugtatott, hogy erről szó sincs, csak három nap szünettel jár az oltás felvétele. Ahogy letettem a telefont a vele történt konzultáció után, azonnal regisztráltam. Úgy gondoltam, három nap szünetet lehet vállalni a biztonság érdekében, már csak azért is, mert krónikus betegként nem lennének jó esélyeim a vírussal szemben.

A makói kórháznál, a régi véradóállomás épületében kialakított oltópontra kellett mennem mindkét alkalommal. Mindkétszer szinte várakozás nélkül, nagyon gyorsan sorra kerültem, az ott dolgozók kedvesek és udvariasak voltak, nagyon jól szervezett volt az egész. Maga az oltás szinte fájdalommentes volt. Én, mint a krónikus betegek, a Pfizer vakcináját kaptam meg. Az első injekció után nagyjából egy napig egy kicsit sajgott a jobb vállam – oda kaptam – , a második után még ennyi tünetem sem volt. Nyugodtabb vagyok, hogy megkaptam a vakcinákat. A családban nálunk már mindenki regisztrált, többen meg is kapták már legalább az első védőoltást. Bár kisebb kellemetlenségről volt, aki beszámolt, komoly probléma senkinél nem jelentkezett.

Azt hiszem, ennyit az ember vállalhat azért, hogy utána biztonságban érezhesse magát. Mindenkinek azt javaslom, hogy vegye fel a vakcinát!

!Ne tegyük ki az első oltás után kapott ambuláns lapot az internetre!

Sokak az első oltás megkapásának örömére rögtön fel is töltik az ambuláns lapot egy közösségi oldalra. Adatvédelmi szakértők figyelmezetnek, hogy ez aggályos lehet, ha nincsenek kitakarva rajta az adatok, pedig ha ki vannak, akkor pont az értelme veszik el.

Sok olyan információ szerepel ezeken a papírokon, amik adatvédelmi szempontból védendőek. Nem csak a nevünk, tajszámunk, születési évünk, de vakcina neve, sorszáma, a második oltás időpontja, helye is. Sőt az orvos neve és hivatalos pecsétje is védelem alatt áll. Vigyázzunk hogy ne éljünk vissza ezekkel az adatokkal és ezzel esélyt adnjunk másoknak a visszaélésre!

Ha viszont csatlakozni akarunk az interneten a világban az oltottak táborához, akkor így mondhatjuk el néhány nyelven, hogy minket már beoltottak:

#bevagyokoltva

#Geimpft

#vacinado

#vaccinated

#vaccinato

#vacciné

#vaktsinirovannyy (Russisch)

#預防針 (Chnesisch)