Kutyaparadicsom Mindszenten – Fotók

Az elmúlt években egyébként is sokat fejlődött a népszerű fürdőzőhely kutyás szakasza. Tavaly már a szezon előtt lecserélték a gyorsan elhasználódott, és elválasztónak sem tökéletes zöld műanyag hálót. A jelzésértékű anyagot szezon végén felszedték az akkor még hosszúkás, nem túl széles rész széléről, majd az akkori üzemeltetés tavaly nyárra erősebb és hosszabb térelválasztót tervezett. Ezenkívül árnyas résszel, nagyobb futtatóval bővítettek.

A kerítés kitartott, ám alacsony vízállásnál jó pár méteren csak névleges határvonal választotta el a háziállat nélkül fürdőzőket. Hetekkel ezelőtt a kutyák még könnyedén ide-oda rohangáltak a térfelek között. A megerősített kordon mostanra elér a víz széléig, úgy tűnt, legfeljebb időnként a hangos ugatás zavarta meg a rácson túl heverészőket.

Egyikük, a családjával érkező Erika azt mondta, kezdi megszokni, hogy itt másfajta a nyugalom, mint máshol.

Elfogadta, hogy népszerű a kutyás rész, bár néha örülne, ha a jószágok egy kicsit csendesebben nyúznák egymást. A pár törölközővel odébb napozó József egyelőre nem tapasztalt semmilyen konfliktust, úgy látta, mindenki megfér egymással.

Az elkerített partszakaszon vasárnap délelőtt tíz óra körül 7-8 kutya szaladgált fel-alá. Gazdáik egyetértettek abban, hogy szinte soha nem alakul ki vita, az állatok jól neveltek, látszik, hogy többségükkel foglalkoznak gazdáik. Jól működő közösségnek tűnt az aznapi, zömében ismeretlenekből összeverődött banda. A morcosabb ebeket csitították gazdáik, a szanaszét rohangászókat úgy tűnt, végig szemmel tartották.

Néhol tűnt fel egy-egy hátrahagyott kutyagumi, az egyik tulajdonos már morgott volna miatta, végül belátta, a nagy rohangászás közben lehet, hogy ő sem vette volna észre a sajátjáét.

Az összkép végül is nem bosszantó.

Sőt. A szentesi idősek otthonában mentálhigiénés szakemberként dolgozó Farkas Edit és lánya, Sára direkt a kutyás partszakasz miatt érkeztek. Murphy kétségtelenül a világ legboldogabb vizslájának tűnt vasárnap délelőtt.