Közlekedés

Hajózni muszáj, ezt tudjuk a rómaiak óta. Ha ezt 21. századira fordítjuk le, akkor közlekedni muszáj. El kell jutni az iskolába, a munkahelyre, a boltba. Ez – mint minden más – szinte napról napra drágul, cserébe viszont egyáltalán nem egyszerű. Városon belül sem mindig, de ha el kell hagynunk lakóhelyünk közigazgatási határát, sok esetben OKJ-s logisztikai végzettség lehet szükséges a feladat megoldásához. 

A miniszterelnök hétvégi bejelentése a probléma egyik részét megoldja, tulajdonképpen bárki számára kifizethető lesz a tömegközlekedés május 1-e után, és ez nemcsak az iskolába, vagy a munkába járásra lesz igaz, de az ország másik végén lakó rokonokat is olcsóbban látogathatjuk meg, vagy mehetünk nyaralni a családdal, a barátokkal.

Tisztában vagyok vele, hogy a probléma másik részét nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Ez pedig a menetrend kérdése.

Én nagyon szeretek vonatozni, Mosonmagyaróvárra rendszeresen így utazom el, és nagyon sok évvel ezelőtt Portugáliába is így mentünk el a barátokkal. Ez utóbbihoz mára már hiányzik belőlem a kalandvágy, de tulajdonképpen a balatonszárszói vagy veszprémi utazáshoz sem elég. A menetrendkereső oldal szinte minden átszállásos utazásnál azt írja, hogy rizikós az átszállási idő. Ha ez utóbbi problémát legalább a vármegyén belül meg lehetne oldani, valószínűleg rekordokat döntögetne a bérletek eladása. Hiszen ha például Szegedről Csongrádra este nem csak hat órakor és fél kilenckor lehetne normális tömegközlekedési eszközzel eljutni, ki akarna munka után még vezetni is?