Kakukktojás

Bevallom, idáig nem sokat hallottam Nagybaracskáról, annak ellenére, hogy nagy csokoládé-rajongóként illett volna tudnom, hogy a község a kilencvenes évek elején egy Kindertojás-gyárnak is otthont adott. Sőt, halászlében is erős lehet a Bajától egy kőhajításnyira fekvő település, hiszen a falu híres szülötte Farkas „Sobri” József, Magyarország örökös halfőző bajnoka.

Emellett azonban Nagybaracska nemcsak a halászléről és a Kindertojásról ismert, hanem arról is, hogy itt volt az ország utolsó Szamuely Tibor utcája. Bár már tíz éves az a törvény, ami szerint közterületek, közintézmények nem viselhetik olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vett részt, mégis vannak még kakukktojások. A jó öreg tömeggyilkos Szamuelyt, a „halál népbiztosát” ugyan végre-valahára sikerült leradírozni a térképről Nagybaracskán – Ságvári és Kun Béla társaságában – de azért még szép számmal virítanak országszerte olyan utcanévtáblák, amiket legszívesebben leköpnének a jóérzésű emberek: egy 2019-es felmérés szerint még közel 700 olyan közterület volt, amit a kommunista diktatúra élharcosairól neveztek el. Bár ez a szám mára jelentősen mérséklődött, azért még akad itt-ott egy Lenin utca, de például egy Felszabadulás utcáért is elég Ópusztaszerig elmennünk. Az már csak hab a tortán, hogy Szentes belvárosában, ha ugyan közterület már nem is, de a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára emelt emlékmű máig ott tiszteleghet a bolsevik önkényuralom emléke előtt.

Az pedig csak egy dolog, hogy ezek a rossz emlékű utcanevek és szobrok a jogrendet sértik. Sokkal súlyosabb, hogy az erkölcsöt is.