Olvasó kerestetik

Annak idején a fiammal állandóan a játszótérre jártunk. Amikor már nagyobb volt és nem kellett folyamatosan figyelnem, ezt az időt úgy ütöttem el, hogy kerestem egy napsütötte – vagy nyáron árnyékos – padot és olvastam. Nem most volt ez, több mint tíz éve, de már akkor is csodabogárnak számítottam. Rendszeresen rácsodálkoztak, hogy én ilyesmivel töltöm az időmet és őszintén szólva nem is láttam mást, aki hasonló elfoglaltsággal szórakoztatta volna magát, amíg a gyerekek fociztak, homokoztak vagy hintáztak.

A helyzet pedig a felmérések szerint azóta tovább romlott. Utoljára 2020-ben mérték fel a felnőtt lakosság könyvolvasási szokásait, amiből kiderült, én az elit 13 százalékba tartozok. Százból mindössze 13-an olvasnak rendszeresen, ami ráadásul csupán annyit jelent, hogy hetente legalább egyszer könyvet vesznek a kezükbe. Én ezt minden nap megteszem. Nem azért, hogy leporoljam vagy arrébb tegyem, hanem hogy olvassak. A megkérdezettek 53 százaléka, tehát a felmérés eredménye szerint a magyarok több mint fele pedig soha nem olvas.

Pedig választék van bőven, hiszen minden évben több mint 10 ezer új cím jelenik meg. Nem tudom elképzelni, hogy ha valaki rászánná az időt, ne találna ezek között legalább egyet, amit szívesen elolvasna. A baj azonban az, hogy a többség nem is próbálkozik. Inkább leül a tévé elé, vagy görgeti a közösségi hírfolyamot és elhiteti magával, hogy őt ez kapcsolja ki.

Ezért jó, hogy minden évben van Ünnepi Könyvhét. Legalább ilyenkor vetül egy kis fény az olvasásra, és megvan az esélye, hogy azok is belebotlanak egy rendezvénybe, akik könyvesboltba még véletlenül se térnének be. Aztán hátha ott hallanak vagy látnak valamit, ami felkelti az érdeklődésüket Ha nem, semmi nem változik. De ha igen, attól hiszem, hogy gazdagabb lesz a világ is, és annak az embernek az élete is, aki felfedezi ennek az „ósdi” szórakoztatóipari terméknek az értékét.