2023.09.24. 09:26
Az egykori határőrőrs romjait jártuk be
Recsegett, ropogott alattunk a fából készült csigalépcső, néhol a deszkák is hiányoznak, összetörtek. Fotósunk, aki bár fogyott mostanában, de még mindig jóval száz kiló fölött van, nem is mert feljönni a tetőre. – Ez a lényege az urbexnek, hogy van benne egy kis kaland – mondta kísérőnk, Bánhidy Zoltán. Ez a hozzáállás pont a kedvencem, ha nem a saját testi épségemről van szó, hanem valaki máséról. Az egykori ásotthalmi határőrőrs elhagyatott laktanyájában jártunk, urbexeztünk.
Csak a hangulat végett. Bánhidy Zoltán nyári álcaruhába öltözteti Arany T. János újságírót az egykori ásotthalmi határőrlaktanya előtt. Fotók: Török János
Az angol urban exploration vagy urban exploring, rövidítve urbex, avagy városfelfedezés ember által létesített, jellemzően elhagyatott városi építmények magánszemélyek általi felkereséséből és felfedezéséből áll. Középpontjában olyan épületek állnak, amelyek már vagy romosak és elhagyatottak, vagy éppen ellenkezőleg, aktívak, de a magánszemélyek számára nem látogathatók.
Az urbex célpontjai lehetnek többek között elhagyatott gyárak, kórházak, katonai és ipari létesítmények, tetők vagy pincerendszerek. A kifejezés ugyanakkor nyilvánosan látogatható helyek, például parkok felfedezése kapcsán is használatos. Az urbexing fizikai és/vagy egészségügyi veszélyekkel járhat. Továbbá jogi következményei is lehetnek, ha a célobjektumra történő behatolás illegálisan vagy engedély nélkül történik. A legtöbb ugyanis magántulajdonban van, mint az ásotthalmi határőrlaktanya is.
Tompán védte a hazátTermészetesen bejelentkeztünk és engedélyt kértünk a tulajdonostól, aki rábólintott a látogatásunkra. Az egyik épületen éppen munkások dolgoztak, felújítják, valószínűleg terménytároló lesz belőle. Tartottak már itt struccokat is.
Amikor én voltam határőr
– kezdett el mesélni Bánhidy Zoltán, aki a közeli Bedő Albert erdészeti iskola nevelőtanára és természetesen határőr is volt, sok más mellett –,
tíz kilométeres határszakaszért volt felelős egy ilyen határőrőrs. Az volt a feladatunk, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel védjük a határt. Ásotthalmon akkoriban a buszmegállóban is volt mindig egy civil ruhás határőr, aki a gyanús alakokat igazoltatta. Még állt a vasfüggöny, a keletnémet határsértők próbálkoztak erre. AZ NDK-ból könnyebb volt errefelé szökni az NSZK-ba
– mesélte az egykori határőr, aki innen nem messze, Tompán védte a hazát.
Hívójele Színházközpont
Közben körbejártuk az egykori laktanyát. A főépület ablakai be vannak falazva, valószínűleg azért, hogy a migránsok ne jöjjenek be. Érdekes módon erre sehol nem láttuk a nyomukat. A szolgálati lakások is tárva-nyitva állnak még viszonylag jó állapotban, az eredeti kapu is látszik szögesdróttal, igaz, már benőtte az akác. Ezek az őrsök csak a rendszerváltásig voltak fontosak, súlyos bűncselekmény volt a határsértés, és akkoriban kifelé igyekeztek az országból. Az ellenség megtévesztésére minden őrsnek kódneve volt, ezeket használták a TBK-n, a távbeszélő készüléken. Volt színházközpont és olajfaliget kódnevű őrs is a közelben.
Fotó: Török János
A graffitisek kezdtékAz interneten fellelhető információk szerint az urbex mint „mozgalom” Magyarországon először a 90-es évek közepén, kétezres évek elején jelent meg, elsősorban a graffitisek körében, ők keresték fel az elhagyatott épületeket, majd egy egészen pici csoport, szubkultúra folytatta a hagyományt, de ez akkoriban még egy viszonylag szűk réteget érintett. Az urbex robbanásszerű elterjedését a videómegosztó portáloknak köszönheti, és nagyjából a 2012-es években kezdett növekedésnek indulni a fiatalok körében. Mára már egy több tízezres csoportot érint, amelyben nem csupán a fiatalabb korosztályt találjuk meg, hanem már többségében a középkorúakat, és egyre több nő is hódol ennek a szenvedélynek.
