Népünnepély

Fantasztikus képek járják be az internetet: szerte a világban számos nagyvárosban utcára vonuló, zászlót lengető, éneklő, boldog emberek lepik el a tereket. Süteményt, limonádét osztogatnak, és egy emberként ünnepelnek Párizs, London, Torontó, Bécs és Teherán utcáin. A népünnepély oka azonban sajnos nem a hirtelen kitört világbéke, hanem az, hogy a Hamász terrorszervezet rajtaütött Izraelen és sikerült legyilkolni, megsebesíteni vagy elrabolni pár ezer embert. Mi is okozhatna annál nagyobb örömet európai polgártársainknak, mint ez?

Bár a videókba belekukkantva hamar kiderül, hogy sem Londonban, sem Párizsban, sem Bécsben nem a belvárosi nyugdíjasok vonultak palesztin zászlókkal az utcán. Sőt, igazából az üzletek feliratait leszámítva semmi különbség sem volt a teheráni és a nyugat-európai fővárosokban készült felvételek között. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt írnám, hogy beérett a sárkányfogvetemény: az ellenőrzés nélkül Európára zúdított bevándorlók tömegei között bőven megfért az integrálódni nem tudó és nem is akaró, erőszakos, a törzsi problémákat levetkőzni képtelen söpredék. Hogy is fogalmaz a kedvenc, Az a baj, hogy továbbmentek című cikkem a témában? „Azt szeretném, hogy Magyarországon ne csak átutazzon több százezer menekült, hanem itt is akarjanak maradni, és mi tárt karokkal fogadjuk őket.”

Zseniális ötlet, arany fokozatú jóemberkedés. Hogy ne menjünk messzire, Bécsben is nagyon bejött a Willkommenskultur: miközben a rendőrök a késeléses-lövöldözős csecsen-afgán bandaháború tagjai után nyomoznak, a belvárosi Stephansplatzon a Hamászt éltetik a bevándorlók.

De jó is lenne, ha itthon is össze lehetne futni valamelyik nagyvárosban terrorista szervezetet éltető, civilek lemészárlását ünneplő „menekültekkel”. Az lenne ám csak az igazi népünnepély.